KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Helyszíni szemle

Gazdag Gyula

Osztálytalálkozó. 29 év után újra együtt a Sipoló macskakő stábja.

 

Pataki Éva tisztelettudóan megkeresett, hosszasan magázódunk, dokumentumfilmet készít elő, Miért sípolt a macskakő? lesz a címe, semmi pénzből készül, csak arra futja, hogy egy busszal elmenjünk valahová, A sípoló macskakő egykori helyszínének közelébe, néhányan, akiket a rendezőnek sikerül összekotorni erre az alkalomra. Ahogy közeledik a forgatás napja, egyre kellemetlenebb érzésekkel gondolok a közeledő kirándulásra. Egyre többször jut eszembe, hogy talán nem kellett volna beleegyezni a forgatáson való részvételbe. Micsoda képtelen helyzet! Huszonkilenc évvel ezelőtt csináltunk egy filmet, most visszamegyünk a helyszínre, és emlékezni fogunk, mintha a doberdói ütközet esett volna meg velünk. Nevetséges. Egy film csak addig kaland, amíg készül. Ami akkor volt az életünk, régen múlttá lett, nem sok köze van a maihoz. Mi érdekes lehet mindebben huszonkilenc év múltán? Most már mindegy, nem lehet visszakozni.

Mesterséges halastavak füzére húzódik a Dunától nyugat felé. Melyik tó partján állt a tábor? Hová lettek a fák, amiket a fotók megőriztek? Nem mindegy? Ahogy megpróbáljuk a kivágott fák megmaradt nyomait azonosítani, ott kering körülöttünk a kamera. Miközben nincs kedvem a doberdózáshoz, a kamera jelenléte rám kényszeríti, hogy valóban megpróbáljak rájönni, itt forgattunk-e 1971 nyarán. És látom, így vannak ezzel a többiek is. Közben különféle emléktöredékek bukkannak fel, rég elfelejtett pillanatok, szagok, érzések. Jelentéktelenek, említésre se méltók, de érdekes, hogy az agyam valamilyen rekeszében akaratlanul megőriztem őket, és most előbukkannak. Megtalálom a pöcegödör nyomát, régesrég benőtte a fű, de szokatlanul egyenes vonalú a törés a talajban, aztán derékszögben folytatódik. Az egykori budi helye bizonyíték: itt forgattunk. Andor Tomi még mindig kétkedik, szerinte ez nem az egykori helyszín. Tetszik, hogy ellenáll a gondolatnak, hogy visszatalálhatunk huszonkilenc évvel ezelőttre. Igaza van. Na és ha tényleg ott volt a pöcegödör? Mehetünk tovább.

Egy faasztal körül ülünk, ketten az egykori szereplők közül: Györe Balázs és Bozsogi Jani, Ordódy Gyuri, aki válságmenedzselő asszisztensként ugrott be a filmbe annak idején, Györffy Miki meg én. Andor Tomi a kamera mögött, Sipos Pista a hangot veszi, mint annak idején. Illedelmes riportalanyként viselkedem, közben persze mindig azt figyelem, hogy mit csinál a kamera, és a fejemben vágom az „anyagot”. A többiek politizálnak a halászlé fölött, én nem forgatnám, de ők forgatják. Megérkezik Mész Andris és Xantus Jani, Györffy Miki Pataki Éva felbujtására kérdezni kezd, és Mész egyszeriben visszavedlik lázadó kamasszá. Az asztal körül egy pillanat alatt megváltozik mindenki; visszaáll a huszonkilenc év előtti szereposztás, nem a filmbeli, hanem az, ami a fiúk között kialakult a táborban. Közel az ötvenhez ugyanazok a kamaszok, akik annak idején voltak. Nem tart tovább tíz percnél, ahogy a beszélgetés tovább alakul, eltűnik észrevétlenül. Picike csoda, de igazi. Hol lakott bennük azóta az a tizenhét éves, aki voltak, és mitől bújt most elő? Hányszor és milyen helyzetekben tud előjönni, amikor más nem veszi észre?

A hátam mögött megy le a nap, Pataki mindenkit a kamera elé citált már, csak én maradtam. A fiúk a kamera körül elhevernek a füvön: akasztják a hóhért. Mondanám el, mi történt velem a forgatás óta. Csak röviden, néhány mondatban. Andor Tomi kamerája posztmodernül himbálódzik egy libikókán, a háttérben valahol elindul egy Wartburg, ha belebeszélek, nem lehet majd vágni, különben is, mit mondhatnék? Csernobilban felrobbant egy atomerőmű, összeomlott egy világrend, a forgatás nyomát többször is benőtte a gaz, és én mondjam el röviden, néhány mondatban, hogy mi történt velem azóta? A nap nem vár tovább, lemegy.

Talán ha egymás mellé kerülnek az akkori képeink, meg a mostaniak, abból majd kiderül valami.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3108