KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ízlés dolga

Ádám Péter

 

Akadnak csirkefogók, akiknek akkora a varázsuk, hogy minden gazemberségüket, minden jellemhibájukat készségesen megbocsátjuk. Előfordul, hogy filmekkel is így van az ember: néha annyi ötlet, humor, üdeség van bennük, hogy nagy kegyesen elnézzük a történet gyöngéit, az elnagyoltságot, a kliséket és sztereotípiákat.

A bunkó vállalkozó (Jean-Pierre Bacri) valahogy elkeveredik egy unalmasnak ígérkező színházi előadásra, és beleszeret a darab főszereplőjébe (Anne Alvaro). Beleszeret? Inkább képtelen szabadulni a varázsától. Hiszen korábban már találkozott a nővel, és akkor nem volt rá semmi hatással. De mintha ezt a negyvenes éveinek elején járó, öregségtől rettegő magányos nőt a színpadon beragyogná tulajdon művészetének (vagy a színháznak? netalán az előadott Racine-dráma költőiségének?) az igézete...

A pasas a maga esetlen módján próbál udvarolni, ám hiába: a hoch értelmiségi, kifinomult világban tahó viccekkel nem lehet villogni. A különös vonzalom valójában a „földigiliszta-szerelmes-a-poszátába” tipikus esete. És láss csodát: a pasas lassan megváltozik, nem sejtett érzékenységek nyílnak ki benne, míg végül szakít ostoba és groteszk feleségével, és a nőnél – aki ezzel párhuzamosan szintén igyekszik levetkőzni a merevségét – nagy nehezen felküzdi magát... na, nem tovább, csak a rajtvonalig.

Ennyi a történet, amelyet két párhuzamos szerelmi szál kísér, keresztez, de azt is mondhatnám, keretez: a testőr (Gérard Lanvin) meg a pincérnő (akit a négy César-díjat nyert film rendezője, Agnes Jaoui alakít) szerelmi kapcsolata, illetve a sofőr megalkuvása vagy alkalmazkodókészsége. A sorsok kereszteződésében álló külvárosi színház neve – Complexe culturel des deux rives – a főszereplők viszonyát is jelzi: a filmben csakugyan két távoli „part”, két egymástól fényévekre keringő univerzum próbálja egymást felfedezni. Az eredeti francia cím ugyanis szójáték (Le gout des autres): „a mások, a többiek ízlése”, de emellett azt is magában rejti, hogy néha milyen vonzóan izgató íze, zamata, aromája lehet egy tőlünk távoli ember idegen világának...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3313