KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Elhunyt Lino Brocka

N. N.

 

1991. május 22-én, autóbaleset következtében elhunyt a Fülöp-szigetek Európában is ismert, neves filmrendezője, Lino Brocka. Mielőtt alacsony-költségvetésű filmek népszerű rendezője lett, volt misszionárius a leprások közt és rendező a Fülöp-szigeti pedagógusszínházban. A hetvenes évek elején önálló céget alapított, a Cinemanilát, ahol az elmúlt húsz évben negyven film készült. Brocka filmjei igen hamar sikert arattak hazájában, ez elsősorban a militáns rendezői indulatnak, az aktuális, szociális indíttatású témaválasztásnak és a filmek népszerű, rendszerint a melodráma dramaturgiájára épülő stílusának szólt. A nemzetközi filmélet a hetvenes évek végén figyelt föl rá, amikor Insiang című filmje szerepelt a Rendezők kéthete elnevezésű szekcióban a cannes-i filmfesztiválon, s ahol két év múlva újabb alkotása, a Jaguár már a hivatalos versenyprogram résztvevője. (Az Insiangot Az anya, a lány és a szerető címmel a magyar mozik is műsorukra tűzték.)

Lino Brocka számára a film sok esetben eszköz volt arra, hogy beavatkozzék a politikai, szociális küzdelmekbe. 1985-ben csak nemzetközi hírnevének köszönhette, hogy a Marcos elnök elleni tüntetésben való részvételéért nem ítélték határozatlan idejű börtönfogságra. Amikor Cory Aquino asszony került hatalomra, meghívták az új Fülöp-szigeteki alkotmányt kidolgozó bizottságba, de Brocka a felkérést visszautasította. A Fülöp-szigeti liberális intellektuelek kiábrándultságáról az Engedetlenek ( 1988) című filmjében vallott publicisztikus erővel. Brocka élete végéig megmaradt szabad, harcos filmesnek, akinek magatartását, s főképp filmjeit az olasz neorealista De Santis, de még inkább az (1984-ben elhunyt) török filmrendező, Yilmaz Güney alkotásaival vélik rokoníthatónak a kritikusok. Lino Brockát 42 éves korában érte a halál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/08 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4170