KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szüret

Sneé Péter

 

Weiss, Kachyna, Forman egykori asszisztensének, a Senki sem fog nevetni és a Vihar a lombikban rendezőjének, Hynek Bočannak a neve elválaszthatatlan a néhai cseh „új hullám”-tól. Legújabb filmje ősi alaphelyzetet idéz: az öregember búcsúját az élettől, melyet unokájának tapasztalatgyűjtése ellenpontoz. Egyikőjüknek sincs hatalma a saját léte felett. A nagyapának és barátainak (barátnőinek) kezéből kicsúszott az események irányítása; tekintélyük, lehetőségeik, erejük fogytán peremre szorultak. Szövetségük is bomlóban már, szolidaritásuknak nyomai látszanak csupán egy-egy értő szemvillanásban, köznapian egyszerű, természetesen kedves gesztusban és a konspiratív konyakozásban. A film legemlékezetesebb, legszebb pillanatai ezek.

A környezet birtokosaivá hitvány, élvhajhász, gerinctelen fiúk és tehetetlen, hisztérikus, karrierista feleségeik, szeretőik kapaszkodtak fel, az impotens középnemzedék tagjai (önnön kortársairól ítélkezik ily keményen Bočan). Legföljebb az unokában megtestesülő jövő táplálhat némi reményt, bár ki tudja, mi lesz velük...

E borús hangulatú helyzetkép nélkülözi az „új hullám” hajdani, kesernyésen ironikus beállításait, s a visszafogni alig győzött életkedvet, s örömet. A groteszk humort hangosan pukkanó poénok váltották fel, a frissesség, vitalitás sokszoros utalásrendszer révén rekesztődik ki. (Utóbbiak jórészt csupán a nemzeti filmtörténet ismeretében érthetők.)

A visszatorpanó, tétovázó szimbolizálás összekuszálja a szálakat, megzavarja a mű benső egyensúlyát és stílusbizonytalanságot eredményez. Mélységek helyett a felszínre irányítja figyelmünket.

A stílus- és előadásmódbeli határozatlanság hív és pontos tükre az alkotói önbizalom megrendülésének. Seregélyek tarolják le a termést, karbidágyúk dörgésétől nekivadult igásló röpíti fának a nagyapa szekerét. Janik, a kisunoka pedig mérgében újra szélnek ereszti a galambokat. Vajon a régi ház  új  tulajdonosa ugyanúgy megfojtja majd őket is, mint a korábban hazatévedteket?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/09 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6335