KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lucio Fulci horrorfilmjei

Kovács Marcell

Zombik városa (Paura nella città dei morti viventi) – olasz, 1980. Szereplők: Catriona MacColl, Cristopher George, Carlo De Majo. Forgalmazó: Ultra Film. 93 perc. A pokol hét kapuja (E tu vivrai nel terrore – L'aldilà) – olasz, 1981. Szereplők: Catriona MacColl, David Warbeck, Cincia Monreale. Forgalmazó: Ultra Film. 87 perc.

 

A trancsírozós horrorfilmek értelmezésére egyes vélemények szerint az esztétika helyett sokkal inkább a pszichiátria lenne hivatott. Még a szimpatizánsok is készséggel elismerik, hogy az irányzat nem tartozik a horrorműfaj krémjéhez, vonzerejét éppen plebejus egyszerűségének, lényegre törő közvetlenségének köszönheti. A nyolcvanas évek első felében az otthoni videózás elterjedésével hirtelen megnőtt az igény a filmipar bűnös élvezeti cikkei iránt, a pornó mellett virágzásnak indult a tabukat nem ismerő olcsó erőszakmozi is, és a piaci viszonyok változásaira mindig érzékenyen reagáló olasz filmgyártás hamar a világ egyik fő ellátójává lépett elő mindkét területen.

Lucio Fulci az olasz tömegfilmben tipikusnak mondható karrierje során dolgozott megannyi műfajban, pajzán komédiát éppúgy forgatott, mint komor westernt. A jellegzetesen olasz erotikus-erőszakos thriller, a giallo legstílusosabb darabjai közül több is az ő nevéhez fűződik. Mégis mint a mészárszéki horror atyamestere vált híressé. Korábbi, jóval elegánsabb munkái ismeretében az utókor hajlamos ezt a sors igazságtalanságaként értékelni és Fulcit meg nem értett zseninek beállítani, holott legjobban sikerült horrorfilmjeit alaposabban szemügyre véve tisztán látszik, tényleg ezek a sokszor öncélú, helyenként elviselhetetlenül kegyetlen darabok Fulci legkarakteresebb munkái, a filléres költségvetésből eredő hibáikkal és minden más tökéletlenségükkel együtt ezek a rendező legszemélyesebb filmjei.

A holtak hajnala kasszasikere hatására született zombi-trilógia most megjelenő, két utolsó epizódja szemlélteti legkifejezőbben a Fulci-féle mozgóképes iszonyatot. Romero társadalomkritikája helyébe Fulcinál az okkult időtlen témája lép. A zombik e két filmben már csak statisztaszerepet játszanak, és a gótikus horrorirodalom, elsősorban Lovecraft nyomasztó prózája a történetek igazi ihletője. Fulci sohasem volt a kritika dédelgetett kedvence, és mintha az efelett érzett keserűség az ellenkező irányba hajtaná, az egykor kifinomult filmnyelvet beszélő rendező a nyolcvanas években primitív egyszerűséggel fogalmaz, ám egy-egy véletlenszerűen felbukkanó, költői képsorral rendre zavarba ejti nézőit. A korai szürrealista film töredezett, álomszerű meséit idézi a zavaros elbeszélés, a ritmika szabályaira fittyet hányó tempó. Az erőszakjelenetek eltúlzott brutalitása groteszkbe hajlik. A meghökkentés az egyetlen szerepük, a kinyomott szem visszatérő motívuma kapcsán talán nem teljesen légből kapott a klasszikus buñueli képsorra gondolni.

Fulci kegyetlen horrorfilmjei mintha a mozi hőskorát próbálnák megidézni, azokat az időket, amikor a mozgó képek látványa még zsigeri reakciót váltott ki a közönségből. A Lumière fivérek egy vonat közeledését vetítették, és a nézők rémülten kapták el a tekintetüket. Fulcinak ehhez már koponyába hatoló fúrót kell mutatnia, de eléri a hatást.

Extrák: Zombik városa – magyar kommentár, Fulci-portréfilm (első rész); A pokol hét kapuja – magyar kommentár, Fulci-portréfilm (második rész).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8995