KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bobby Long

Tosoki Gyula

A Love Song for Bobby Long – amerikai, 2004. Rendezte: Shainee Gabel. Szereplők: John Travolta, Scarlett Johansson, Gabriel Macht, Deborah Klara Unger. Forgalmazó: SPI International. 114 perc.

 

Az amerikai filmben nem csupán a fősodorban, hanem a függetlenek között is akadnak derék szakemberek, akik a recepteket követve és az önkifejezés, illetve az eredetieskedés frontján tiszteteletre méltó önmérsékletet tanúsítva mesélnek. Nem lehet eléggé becsülni őket, hiszen nekik talán még nehezebb a dolguk, mint a mainstreamben lubickoló kollégáiknak, mivel sokan éppen a karakán kitárulkozást várják tőlük.

A Bobby Longgal debütáló Shainee Gabel is ilyen rokonszenves kismesternek tűnik, hiszen láthatóan nem kíván mást, csupán az egóját megzabolázva elmesélni egy lassan bontakozó, mélyre temetett titkokkal teli, életszagú történetet. Ez a történet ugyan kevés újdonsággal szolgál – arról szól, hogy miként vált meg két szerencsétlen flótást egy harmadik a puszta jelenlétével –, mégsem érdektelen. A rendező Ronald Everett Capps valós alapú regényéből indult ki, de a kész film az adaptált mű mellett több szállal kapcsolódik Carson McCullers Magányos vadász a szív című regényéhez is (ebből a múlt század hatvanas éveinek végén film is készült).

A Bobby Longnak ezen kívül is erősek az irodalmi kapcsolatai, nem csupán azért, mert filmes intertextek helyett irodalmi idézetekkel van tele (Franklintől Dickensen át Dylan Thomasig sok mindenkit citálnak a szereplők), hanem azért is, mert igazi old school-darabként tökéletesen konvencionális elbeszélésmódot és filmnyelvet használ. Ez így nem igazán nézőcsalogató, a színészi alakítások már inkább: Travolta lényegében önmagát játssza egykor szépreményű, de bukott irodalomprofesszorként, no meg Johansson kisasszony is meggyőző, kezdetben cserfes bakfisként, később a vágy titokzatos tárgyaként. New Orleans – a város, ahol januárban is 30 Celsius van árnyékban – ideális háttér ehhez a belassult meséhez.

Extrák: két filmajánló.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8997