KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vaskabátok

Csillag Márton

Hot Fuzz – brit, 2007. Rendezte: Edgar Wright. Írta: Simon Pegg és Edgar Wright. Kép: Jess Hall. Zene: David Arnold. Szereplők: Simon Pegg (Angel), Martin Freeman (Met), Bill Nighy (Kenneth), Joe Cornish (Bob). Gyártó: Big Talk Productions / Working Title Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 115 perc.

 

Megélhetési vígjátékként indul, szövevényes krimiként folytatódik, majd a végén pazar akciókomédiába csap át ez az elnyújtott brit vígjáték, melyet a Haláli hullák hajnalának pihent – és filmes közhelyek területén pallérozott – agyú alkotóbrigádja jegyez. A Grindhouse-ba is besegítő Edgar Wright rendező és a társíróként itt is közreműködő főszereplő, Simon Pegg hízelgő magabiztossággal épít fel egy ismerős világot, melyben helye van a kisvárosi csatározásoknak, a nagyváros-vidék ellentétnek, a rejtélyes szektáknak és egy szokatlan karriertörténetnek is. Filmünk hőse Nicholas Angel őrmester (Pegg), akit londoni sikerei és rekorddöntő statisztikái ellenére egy Sandford nevű kisvárosba helyeznek át, mert tevékenysége nem járul hozzá a lakosság békés rendőrképének kialakításához. Pegg eleinte minden szürke arcban törvényszegőt lát, ám amikor az előző este a kocsmából a rendőrségi zárkába dugott részegest másnap egyenruhában látja viszont, kissé alább hagy a lelkesedése: egy korrupt kisvárosban nincs helye a törvénynek, maximum elszabadult libák után nyomozhat a rendőr.

Wright és Pegg filmje azonban nem ragad le a libáknál, hanem olyan tempóban pörgeti fel az eseményeket, hogy nemcsak a szereplők, de a nézők is beleszédülnek: a különböző városi elöljárók és fontosságok plasztikus bemutatása után elkezd kibontakozni egy átfogó összeesküvés képe, csuklyás alakok futnak át a színen, a sportkocsik féknyomát embervér színezi… A Vaskabátok nem tartozik sem a műfajújító vígjátékok, sem pedig a társadalmi szatírák sorába, csupán egy nagy műgonddal összeszerkesztett paródia, melyben a helyi ízt elnyomják az amerikás akciószabályok, a hollywoodi dramaturgiát pedig felülírják az angol krimihagyományok. Kicsit olyan, mint a csalamádés hamburger, csak nagyobbat durran.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9058