KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törésteszt

Kolozsi László

Crash Test Dummies – osztrák, 2006. Rendezte és írta: Jörg Kalt. Kép: Eva Testor. Zene: Bernhard Fleischmann. Szereplők: Maria Popistasu (Ana), Bogdan Dumitrache (Nicolae), Simon Schwarz (Jan), Kathrin Resetarits (Martha). Gyártó: Amour Fou Filmproduktion / Icon Film. Forgalmazó: Új Budapest. Feliratos. 93 perc.

 

Van, akinek a Crash Test Dummies-ról (a Törésteszt eredeti címéről) egy amerikai tévésorozat jut az eszébe, van, akinek egy rockegyüttes, és azt hiszem, azok a legkevésbé szerencsések, akiknek Jörg Kalt – szürke, de azért korántsem jelentéktelen – filmje. Kalt mintha végzetes és filmjére egyáltalán nem jól ható késztetést érzett volna arra, hogy megjelenítse, mit is jelent egy egyszerű román polgár számára az EU-csatlakozás. Mintha nem tudott volna letenni arról, hogy eu-komform mondanivalóval ízesítse kissé még keletlen, de némi nyámmogással fogyasztható művét. A Törésteszt egy igen lehangoló (bécsieknek egzotikus) bukaresti lakótelepen kezdődik, a két főhős, a román pár természetesen egy lerobbant Daciából startol, hogy elérje a Bécs felé – hazánk érintésével – közlekedő buszt. Kalt alkotásának nem csak a struktúrája, de a dialógusai és a története is a szépemlékű Ébrenjárók című magyar munkát idézi – sajnos azért is, mert az sem volt mentes az ellentmondásoktól. (Kiderül, hogy a lopott autó elszállításra váró hősök vízuma lejár, de visszafelé a határon mégis simán átengedik őket, holott az ellenkező irányba tartva még le is kellett vetkőzniük; beszélnek angolul, de németül meg sem tudnak mukkanni, a fiú semmit sem tud Madridról és a többi) A Töréstesztnek egyetlen mentsége van: az ide-oda vetődő, majd újra és újra egymásba ütköző, tulajdonképpen biliárdgolyóként mozgó alakok (Bécs kopott snookerasztalnak tűnik) lassan mintha álomba merülnének; egy álomvilágba. Ahol van ugyan Práter nevű hely. Van Árpád nevű maffiózó. De nincs idő. Nincsenek valóságos, hihető események. Az égiek (vagyis inkább Kalt) nagyot taszajt a szereplőkön, és azok tétován mozognak, meg sem lepődve azon, hogy ismét a másikba – vagy a másik ismerősébe, testvérébe – ütköztek. A Törésteszt (akárcsak a méltán népszerű friss román filmek többsége) nem az operatőr, hanem a színészek miatt marad emlékezetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9145