KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vágy és vezeklés

Kovács Gellért

Atonement – angol, 2007. Rendezte: Joe Wright. Írta: Ian McEwan regényéből Christopher Hampton. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Keira Knightley (Cecilia), James McAvoy (Robbie), Romola Garai (Briony), Brenda Blethyn (Grace). Gyártó: Working Title Films / Relativity Media / Studio Canal. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 130 perc.

 

A Büszkeség és balítélet stábja újra akcióban! Új filmjük páros magyar címe azonban csak a véletlen műve, a forgatókönyv alapjául szolgáló regény eredeti címében (Atonement) csak vezeklés szerepel – vágy nélkül. Talán a honi forgalmazó marketingfogásával van dolgunk? Aligha: Ian McEwan sokat méltatott prózája már 2005 óta kapható hazánkban, s a mű fordítója akkor még legfeljebb csak kósza hírekből értesülhetett arról, hogy a mozgóképes adaptációt ugyanaz a rendező fogja elkészíteni, aki legutóbb Jane Austen egyik legnépszerűbb írásának megbízhatóan működőképes mozifilmes verzióját festette a szélesvászonra.

Bármi is az igazság, Joe Wright és csapata alaposan megszolgálta a nemes párhuzamot, sőt a részletgazdagságot tekintve még tovább ment: a Vágy és vezeklés alaposan kidolgozott mutatvány, amely egy gyermek bűnét, s annak tragikus, a második világháború borzalmaiban kiteljesedő következményeit tárja a befogadó elé. A forgatókönyv – kosztümös filmektől merőben szokatlan, ám a darab egészét megbízhatóan szolgáló – trükkös időkezelése, a bravúros beállítások, a dramaturgiai erővel bíró, játékos zene és a nagyszerű színészek szinte csak szimbolikus, ám annál hatásosabb jelenléte régen látott biztonsággal forr össze egyetlen, arcátlanul giccses, ám tökéletesen lenyűgöző – és bizonyos jeleneteit nézve – a posztmodern formai megoldásokkal is meggyőzően kacérkodó egésszé, amely végén garantált a könnyzuhatagot fakasztó katarzis.

Bár az alkotók nagyrészt Európából érkeztek – ráadásul néhány brit mester mellett időnként Jean-Pierre Jeunet hatása is tetten érhető –, küldetésük célja könnyen megfejthető: filmjükkel a mostanában szinte csak számítógépes megoldásokban gondolkodó hollywoodi népszórakoztatókat szeretnék móresre tanítani. Hamarosan meglátjuk, mekkora sikerrel: vészesen közeleg az Oscar-jelölések kihirdetésének időpontja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9228