KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem a kolera idején

Kolozsi László

Love in the Time of Cholera – amerikai, 2007. Rendezte: Mike Newell. Írta: Gabriel García Márquez regényéből Ronald Harwood. Kép: Affonso Beato. Zene: Antonio Pinto. Szereplők: Javier Bardem (Florentino Ariza), Laura Harring (Sara), Benjamin Bratt (Dr. Urbino), Gina Bernard Forbes (Digna), Giovanna Mezzogiorno (Fermina). Gyártó: New Line Cinema / Stone Village Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 138 perc.

 

Gabriel García Márquez regényei eddig ellenálltak a megfilmesítésnek (a kisregények nem), mert García Márqueznél az események, nem mindig, de igen sokszor, allegóriák: egy-egy érzést fejeznek ki. Egy, csupán történetté alakítva leírható benyomást. A szív mintha egy pillanatra lángra gyúlna – és nem hagyna maga után e pillanat leírható képeket, csak nyugtalanító érzeményeket, melyek kizárólag egy regény hálójával befoghatók. García Márquez történeteiben a hősök az érzéseknek vetik alá magukat. Mintha egyedül csak azok irányítanák a sorsukat. A García Márquez-regények – vagyis a sorsmegváltoztató, lenyűgöző érzések – fülledt dzsungelében egy filmes nem vághatott utat: a kubai filmfőiskolán forgatókönyvírást tanító szerző nem engedélyezte a legfontosabb művek megfilmesítését. Úgy tűnt, nagyon jól tudja, mi adaptálható, mi nem – és azt is, hogy miért nem. Nem egy esetben filmforgatókönyveiből merített ötletet regényeihez, az A szerelemről és más démonokról tulajdonképpen előbb volt film, mint könyv, és a korábbi sikertelen – bár a Szerelem a kolera idejénnél sikeresebb – García Márquez-átirat, Az ezredes úrnak nincs, aki írjon alapötlete is felbukkant már régi szkriptjeiben.

Mike Newell komolyan vette García Márquez legmívesebb, tehát A pátriárka alkonya után a legtöbb történet-metaforát tartalmazó könyvét, azt gondolta, hogy akkor jár el helyesen, ha képekkel festi meg García Márquez történeteit, ha hű marad a szöveghez: az eredmény magáért beszél. A hatalmas történelmi tabló, a rangos latin színészek (köztük a legrosszabb formáját hozó Javier Bardem), a furcsa akcentusok, a folyóvölgyek fülledt erotikája, a végtelen, komor esők, a szenvedély mindent átjáró illata, Shakira édes dalai – unalmas, mint egy háromhetes út a Rio Magdalénán. A sötét kabinokban kihágásra kész asszonyok is csak ideig-óráig csillapítják az érzést: ez a dzsungel elviseletlenül egyhangú. Egy hangon szól. A szerelem hangján. Ez az a hang, amit García Márquez is már csak egy igen leleményes történettel mer megszólaltatni: a könyv sokkal több szólamú. A cím is megtéveszthette a remek angol iparost (Harry Potter könnyebben megadta magát): a regény nem csak a szerelemről, és nem csak a kolera idejéről szól.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9277