KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rövid, de kemény

Harmat Eszter

Rövid, de kemény - magyar, 2008. Rendezte és írta: Nyíri Kovács István. Kép: Mester Ákos. Zene: Mizar és Nagy Róbert (Roberson). Szereplők: Ruszina Szabolcs (Kornél), Szalay Kriszta (Jósnő), Oszter Alexandra (Pszichológus), Fazakas Júlia (Lány), Straub Péter (Haver), Bán János (Apa), Scherer Péter (Robbantó), Hartyándi Jenő (Szakállas). Gyártó: Aréna Mozgókép Mühely. Forgalmazó: Media Mill. Feliratos. 76 perc.

 

Nyíri Kovács István 2006-ban bemutatott első nagyjátékfilmje (Szűzijáték) mindössze 150 ezer forintból készült, mégis az év legnézettebb magyar független filmje lett. A sikeres bemutatkozás után a rendező egy fokkal komolyabb technikai felszereléssel és profibb stábbal, ám hasonló recept alapján fogott hozzá a Rövid, de kemény… Életem elkészítéséhez. A szüzesség elvesztése után most a gyermekvállalás megpróbáltatásai várnak a főhősre (Kornél), akit az apaság utáni olthatatlan vágy helyett csupán az életbenmaradás hajt. Egy tenyérjós szerint ugyanis az égiek nem hosszabbítják meg élete fonalát, ha nem születik rövid időn belül gyermeke. Elindul hát a Szűzijátékból ismert flúgos futam: az anyajelölt utáni reménytelen kutatás hamar menekülésbe vált át, amikor a városban hemzsegő pszichopaták hősünk életére törnek. A rendező eközben még egyet csavar a történeten, és egy „film a filmben” keretbe ágyazza a történetet, de hamar elhagyja a Felforgatókönyvre emlékeztető narratív játékot, hogy a főszereplő és a néző együtt bolyongjon a szürrealista álomjelenetekkel tarkított, sokszor kabarétréfák lazán összefűzött sorozatára emlékeztető jelenetek között.

Sajnálatos módon sokszor éppen az hiányzik a bohózatszerű jelenetekből, ami igazán szórakoztatóvá teszi a műfajt: az időzítés. A poénra felépített jelenetekben az alkotó még akkor is javában bűvöli a cilindert, amikor a néző már rég tudja, hogy egy nyúl kerül ki belőle, így a kitörő nevetés helyett csak megkönnyebbült sóhaj nyugtázza a fergetegesnek szánt csattanót. Mégis megbocsátunk minden kínos pillanatot azokért a jelenetekért, amelyek csípős, szatírába hajló humorukkal ugyanúgy szállóigévé válhatnak, mint a hasonló zsánerű Üvegtigris legemlékezetesebb mozzanatai. Bosszantóan közhelyes és zseniálisan eredeti momentumok kaotikus, mégis szerethetően egyedi egyvelege Nyíri Kovács legújabb munkája. Igazi szerelemfilm, annak minden sutaságával, öniróniájával, távol a hazai nagyköltségvetésű blődlik üzletszerű kéjelgésétől.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9458