KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ajánlat

Tüske Zsuzsanna

The Proposition – ausztrál, 2005. Rendezte: John Hillcoat. Írta: Nick Cave. Kép: Benoît Delhomme. Zene: Nick Cave. Szereplők: Guy Pearce (Charlie Burns), Ray Winstone (Stanley), Danny Huston (Arthur), John Hurt (Lamb), Emily Watson (Martha). Gyártó: Surefire / Pictures in Paradise / UK Film Council. Forgalmazó: Odeon Film. Feliratos. 92 perc.

 

Az utóbbi években született néhány alkotás, amely megkísérelt életet lehelni egy olyan halottnak hitt klasszikus műfajba, mint a western. Az ajánlat nem csupán az egyik legragyogóbb csillag a még mindig távolinak tűnő zsánerhorizonton, de a forgatókönyvíróként és zeneszerzőként közreműködő Nick Cave, valamint John Hillcoat rendező kézjegyeit viselő szerzői mű is egyben. Már 1988-ban készült első közös munkájuk, a nyers brutalitás erőteljes színeivel dolgozó Ghosts of Civil Dead című börtönfilm főtémája is a rabság volt, rácsai közt az őrök is egy hatalmas rendszer részeivé, áldozataivá válnak – nincs ez másképp 2005-ös alkotásukban sem, ahol a lét egzisztencialista értelmezésének alapmotívuma már sokkal éteribb hangon, a western lírai közegébe átemelve szólal meg.

A helyszín az elvadult ausztrál föld, amelyen a civilizált Angliából érkezett Stanley kapitány próbál új világot teremteni. Egy rajtaütésen foglyul ejt két fivért, egy családi bűnbanda kiugrott tagjait, majd az idősebbik fiút, Charlie Burnst rettenetes alkuba kényszeríti: ahhoz, hogy öccsét megmentse a kivégzéstől, karácsony napjáig meg kell gyilkolnia bátyját, a sivatagban fantomként bújkáló, különös kegyetlenségéről hírhedt Arthur Burnst. Charlie rátalál testvérére, ám ahogy a város bosszúszomja erősödik, úgy csúszik ki az irányítás a kapitány kezéből, míg végül a földi pokol saját otthonát is eléri. A két cselekményszál, mely kétféle családi összetartozást ábrázol, a fináléban dermesztő, mégis mágikus egységbe kerül, ahol a hétköznapi rémálom valósággá válik.

Charlie misztikus bolyongása a hipnotikus erejűvé stilizált pusztában, a hidegvérű gyilkos, Arthur meditatív poétizálása, valamint a Nick Cave-féle sötéten izzó zenei tónusok különös elegyet képeznek a nyers erőszak, a rögrealizmus megjelenítésével. A végeredmény olyan tökéletesen egyedi, szuggesztív filmballada, amely egyfelől belső tudatfolyamok finomművű ábrázolása, ugyanakkor minden üresjáratot mellőző, szikár cselekménye révén egy eltemetett műfaj feltámasztását is méltón szolgálja. Akárcsak az utóbbi évek legerősebb westernjeiben, mint a Börtönvonat Yumába vagy a Jesse James meggyilkolása esetében, a végső leszámolás egyben a hős másik énjének felszámolását is jelenti, ami eredendően a Pat Garrett és Billy, a kölyökből ismerős. Hillcoat és Cave azonban olyasmit vittek véghez, amire Sam Peckinpah és Bob Dylan közös munkája óta nemigen volt példa a műfajban: színtiszta költészetet vetettek vászonra.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9515