KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

MR73

Forgács Nóra Kinga

MR73 – francia, 2008. Rendezte és írta: Olivier Marchal. Kép: Denis Rouden. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Daniel Auteuil (Schneider), Olivia Bonamy (Justine), Catherine Marchal (Marie Angéli), Francis Renaud (Kovalski), Gérald Laroche (Matéo). Gyártó: LGM / Gaumont / Medusa / Studio Canal. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 116 perc.

 

Két remek zsánerdarab (Gengszterek, 36) szűk körű, de megkérdőjelezhetetlen sikere után jogosan előzte meg érdeklődéssel teli várakozás Olivier Marchal legújabb bűnfilmjét. Az MR 73 első harminc perce még beváltja a hozzá fűzött reményeket. Egy borostás arcú, cigarettával meg fegyverrel hadonászó részeg hekus buszeltérítő magánszáma után lassú sodrású, időbontással és késleltetett információkkal operáló bűnügyi történet indul, a kiégett főhős informális nyomozásba kezd egy gyilkosságsorozat ügyében. Mindeközben szuggesztív világ épül: őrszobáinak ridegségét, belső tereinek alulvilágítottságát, ősprofi nyomozójának cinikus fatalizmusát és bűntényeinek szertartásos brutalitását tekintve Marchal Marseille-e sötétebb Hollywood bármelyik noir városánál. Ám ezután megkezdődik a megállíthatatlan lejtmenet. Az elsőre egyéninek ható stiláris megoldások (mint a gyakran szubjektív nézőpontból felvett rövid snittek és a fekete-fehér flashbackek) aránytalanul hangsúlyossá válnak, funkciójuk azonban elveszik, pusztán leplezik a dramaturgiai szerkezet átgondolatlanságát és az akciók fájdalmas hiányát. Sötét sorsmese helyett az emberekkel általában igen ritkán megeső, nagyon szörnyű dolgok eposzi terjedelmű felsorolását kapjuk – az egyéni tragédiák sora krimiből zsarumelodrámává oldja, majd tökéletesen felismerhetetlenné lúgozza a film műfaját.

A 36 stílusos akciókrimi volt, ami a feszesre szabott cselekmény és a takarékosan jelzett érzelmek sodrában csiszolódott zsaruetikáról és kirekesztbettségről szóló sorsmozivá. Új, megtörtént eseményekre épülő filmjében Olivier Marchal ismét a sorsszerűséget és a kirekesztettséget választja fő motívumoknak. Bár a sorsot jelképező fegyver ezúttal el is sül a film végén, az MR 73 mégsem mélyül tragikus fátumfilmmé. Ha valamiért mégis emlékezetes, az talán Daniel Auteuil borotválatlan arca.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9520