KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Klónok háborúja

Varró Attila

Clone Wars – amerikai, 2008. Rendezte: Dave Filoni. Írta: George Lucas történetéből Steven Melching, Henry Gilroy és Scott Murphy. Zene: Kevin Kiner. Gyártó: CGCG / Lucasfilm Animation. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 98 perc.

 

Tekintve, hogy a Star Wars-univerzumot születése óta felerészt mesterséges effekt-teremtények, felerészt marionett-bábuk érzelmi kifejezőerejére redukált színészklónok népesítik be (Harrison Ford Han Solójának üdítő kivételével), az ezredforduló óta igencsak várható volt, hogy előbb-utóbb elkészül a történetfolyam első CGI-produkciója – meglepetést csupán az okozott, hogy ehhez előbb egy hagyományos rajzfilmsorozat tévésikere kellett: az eleve értékítéletként is funkcionáló cím ezúttal egy animációs tévészériát takar, a frissen mozikba került játékfilm csupán átkötő elem és nyári marketingfogás két évad között.

Maga a történet (ami úgyszintén egyfajta hidat képez a kronológiában, valahol a Klónok háborúja és A Sith bosszúja közt) volumenét tekintve sem több egyszerű tévéepizódnál: időnként összeakadó, szerény két szálán Anakin kutat Jabba elrabolt porontya után, miközben Obi-Wan serege élén új meg új bolygókon ütközik meg a lázadók csapataival. A cselekményidő tekintélyes részét a technikának leginkább megfelelő monstrózus harci jelenetek teszik ki, amelyek amilyen látványosak, olyan képzeletszegények (beleértve egy függőleges sziklafalon zajló összecsapás sajnálatosan elpazarolt remek ötletét) – ezen kívül csupán komikus közjátékok és néhány narratív kötőanyagként szolgáló csoportmegbeszélés küzd a figyelem fenntartásáért. A rajzfilm egyetlen érdemét a mai korstílusban szokatlan karakterdizájnja jelenti: szereplői mind vonásaik, mind mozgásuk tekintetében leginkább a fél évszázada népszerű supermarionation-bábfilmek (mint a nemrég élőfilmesített Thunderbirds) kompjuterváltozatainak felelnek meg – mintha csak a Pixar első Godzilla-filmjét gumijelmezes statiszták karton-felhőkarcolókon végzett pusztításainak rotoszkóp-eljárással rögzített animációjából digitalizálná pixelekbe.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9524