KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rachel esküvője

Alföldi Nóra

Rachel Getting Married – amerikai, 2008. Rendezte: Jonathan Demme. Szereplők: Anne Hathaway, Rosemarie DeWitt, Bill Irwin. Forgalmazó: Forum Home Entertainment. 113 perc.

 

Jonathan Demme karrierjénél fordulatosabb aligha létezik a legújabbkori amerikai film történetében. Demme a születési évszámát és startolásának körülményeit tekintve a mozi-fenegyerekekhez tartozik, de sohasem lett belőle nagyágyú – filmográfiájában az exploitation-csökevénytől kezdve (Börtönterror) a kultthrilleren át (A bárányok hallgatnak) a szociálisan érzékeny meleg melodrámákig (Philadelphia) és remake-ekig (Charlie kettős élete; A mandzsúriai jelölt), mindenféle becses kacat fellelhető. Mi több, tehetségéből még rendhagyó koncertfilmekre (Stop Making Sense) és politikai dokumentumfilmekre is futotta (The Argonomist; Jimmy Carter Man From Plains). S ha már korai munkái kapcsán a filmtudorok előszeretettel ültették Renoirral vagy Buñuellel egy asztalhoz, akkor a Rachel esküvője – mely léptékét tekintve visszakanyarodás ezekhez a puha Amerika-kritikát megfogalmazó, fess darabokhoz – egyenesen a dán dogmával lép frigyre, a háttérben pedig Az esküvő és a Rövidre vágva Altmanjával kokettál.

Bár a Rachel esküvője családi melodrámája velős tablófilmnek ígérkezik, mégsem az, mozaikosságát leginkább puritán eszközhasználatának köszönheti; Demme csellengő, már-már home-videós minőséget produkáló kézikamerájával minden zugba bepillant, véletlenszerűen rögzíti az összegyűlt násznép arcait, főszereplőjét még a toalettre is elkíséri. A töredezett felület alatt azonban egyetlen dologra koncentrál, a fiatal, mindennapjait rehabon töltő Kymre, aki nővére esküvője alkalmából időzített bombaként jelenik meg a szülői házban. A tehetetlenség egy multikulti, übertoleráns, sokat megélt művészfamília szolid összeomlásában tetőzik: a látszólag mindenkit be- és elfogadó klán eltévelyedett gyermeke ugyanis olyan fekete bárány, kinek múltbéli bűnét megbocsátani, megemészteni minden szerető és gyengéd próbálkozás dacára is képtelenség. A melegszívű amerikai liberalizmus csődje ez, melyet Demme hideg kívülállóként mutat meg, ítélkezés, félrebeszélés, szemforgatás és megváltás nélkül; az ünnepség után mindenki beszáll autójába, és integetve-mosolyogva elhajt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9808