KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

3D revolúció

David R. Ellis: A végső állomás 3D

A halál ezer arca

Sepsi László

A 3D vonzza a horrort.

 

A filmtörténet látványos technikai újításai az elmúlt száz évben igen hamar ráleltek a számukra leginkább megfelelő műfajokra, legyen szó a szélesvászon és a történelmi kalandfilm románcáról vagy éppen a musical és a legújabb hangrögzítési technikák egymásra találásáról. A horror és a háromdimenziós film az ötvenes évek óta alkot meghatározó párost: a borzalomkeltés igénye és a 3D kínálta sokkoló attrakció szintézise Andre de Toth Panoptikumában és A fekete lagúna szörnyében bizonyította életképességét, hogy a nyolcvanas évekre a technika kifulladó szériák mankójává váljon (Jaws 3-D, Amityville 3-D), majd az új évezredben a slasherfilmmel visszataláljon a legtisztább attrakciós mozihoz.

Tekintve, hogy néhány, az alműfaj határait feszegető alkotás kivételével a slasher alig több szex-és erőszakjelenetek permutációval létrehozott sorozatánál, minimálnarratívái – mint azt már a Péntek 13 3-D is bizonyította – kiváló hordozót kínálnak a 3D nyújtotta puszta hatáskeltésnek, miközben a műfaj többnyire tizen-huszonévesekből álló közönsége egyben az efféle ámulatkeltő trükkökre is meglehetősen fogékony célcsoportot biztosít. A szintén idén mozikba került Véres Valentin 3D a vászonból kivágódó csákányaival és az antagonista ámokfutásának otthont adó bányászváros tárnáinak mélységillúziójával tökéletesen hozta a koncepciótól elvárt hatásszintet, de a Végső állomás-széria negyedik epizódja még tovább megy a hangsúlyok eltolásában, 3D-ben prezentált kreatív halálnemek sorozatává redukálva az elbeszélést. Az ezredfordulós tinihorror-hullám nagy túlélője a „halált nem cselezheted ki” közhelyének illusztrációja során megszabadult a hagyományos antagonistától, hogy helyét végzetes véletlenek sorozata vegye át, a szúró-vágófegyverekkel véghezvitt gyilkosságokét pedig az ezen véletlenek által előidézett (nemritkán igen komikus) halálesetek. A jelen epizódot jegyző David R. Ellis – a Kígyók a fedélzeten már bizonyította, hogy Ellis-nek jó érzéke van az exploitation-alapötletek végsőkig pörgetéséhez – ennek megfelelően minden alkalmat megragad, hogy a vásznat a nézőtér felé repülő-kinyúló tárgyak töltsék be, a robbanó versenyautótól a pezsgősdugóig, esetenként párhuzamos montázsban egyszerre több creative kill előkészületeit is egymás mellett futtatva. A halállista megszakításán fáradozó huszonéves „hősök” nem többek a befogadó ingerküszöbét célzó apparátus ágyútöltelékeinél, miközben Ellis a legkülönfélébb trükköket bevetve próbálja megadásra kényszeríteni nézőjét – ennek csúcspontja például egy 3D-s vetítésen bekövetkező, többszörösen önreflektív kataklizma. A leplezetlen hatásvadászattal tüntető 3D-s horrorfilm visszavezet a filmtörténet kezdetéig: több, mint száz év után az attrakcióra éhező nézősereg újra félreugorhat a feléje száguldó szerelvény elől.

A VÉGSŐ ÁLLOMÁS 3D (The Final Destination)­ – amerikai, 2009. Rendezte: David R. Ellis. Szereplők: Bobby Campo (Nick), Shantel VanSanten (Lori), Krista Allen (Ally). Forgalmazó: InterCom. 82 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 11-11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9879