KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

Klasszikus képregényeink újratöltve

A Papírmozi rovatban rendszerint a legújabb hazai megjelenésekről esik szó, és ez nyilván így is van rendjén. Ám azt se feledjük, hogy van egy egyedien magyar hagyománya is a képregénynek, és a közelmúlt egyik fontos fejleménye, hogy a korábbi időszak feledéstől fenyegetett műveit új kiadásban köszönthetjük.

A szóbuborékos képregények az 1930-as évek elején érkeztek meg Amerikából, és igen gyorsan el is terjedtek Európa-szerte. Hazánkban azonban az 1938-as sajtótörvény következtében éppen azok a kiadók vesztették el lapengedélyüket, amelyekben ezek a képsorok megjelentek. Egy évtizeddel később pedig a szovjet típusú kultúrpolitika imperialista mocsoknak ítélt minden képregényt.

1956 után Gugi Sándor és Cs. Horváth Tibor elérték annak az engedélyeztetését, hogy irodalmi művek adaptációi képregények formájában jelenhessenek meg. Ez a sajátosan magyar, a képregény formanyelvének bő fél évszázados fejlődését szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyó változata a képregénynek, igen szép számú, elsősorban grafikai szempontból érdekes művet eredményezett. Ennek a közkeletűen „adaptációs képregénynek” nevezett műfajnak a legkiválóbb művelői Zórád Ernő (1911–2004), Korcsmáros Pál (1916–1975) és Sebők Imre (1906–1980) voltak, akiknek a munkáit jó harminc évvel a zsáner aranykora után láthatjuk viszont.

Zórád Ernő

A klasszikus képzettségű, a képregényhez a festészet irányából kényszerből érkező Zórád készítette 1957-ben az első magyar szóbuborékos képregényt, a Winnetou-t. Számára különösen nagy nyűgöt jelentett a forgatókönyvek túlnyomó többségét jegyző Cs. Horváth Tibor által a grafikának igencsak szűkmarkúan kijelölt tér, és egy idő után egyedül dolgozott. Az 1980-as években mintegy húsz képregénye a nyugati albumokra emlékeztető, A4-es méretben, kiszínezve jelenhetett meg, igaz, továbbra is újságos terjesztésben. Az akkori magas példányszámoknak köszönhetően ezek a kiadványok a mai napig viszonylag könnyen beszerezhetők antikváriumokban, bolhapiacokon, képregénybörzéken. A rendszerváltás után Zórád szakított a képregényekkel, halála után pedig jogtulajdonosi viták akadályozták a gyűjtők által remélt újrakiadásokat. Első reménysugárként 2011-ben, születésének századik évfordulója alkalmából végre megjelenhetett egy limitált kiadású gyűjtemény sci-fi témájú képregényeiből.

Távol a Földtől. 56 oldal, fekete-fehér, irkafűzött. Kiadó: Windom.

Korcsmáros Pál

Korcsmáros egészen más úton jutott el a képregényhez: eleinte újságíró volt, majd karikatúrára váltott, és az egykori Pesti Izében megjelent munkái szolgáltak referenciaként, amikor az 1957-ben induló Füles rejtvényújság képregényrajzolókat verbuvált. Találkozása Rejtő Jenő világával különösen szerencsésnek mondható, karakteres rajzai kiválóan adják vissza P. Howard szellemességét. Az első újrakiadások az 1980-as években kezdődtek, amikor a Fülesével megegyező méretben lehetett megvásárolni számos „teljes képregényt”, túlnyomórészt éppen Korcsmáros munkáit. Örökösei 2002-ben indították útjára a kiemelkedően sikeres Rejtő–Korcsmáros-sorozatot, amelyben az eredeti rajzok gondos retusálásával és kiegészítésével, helyenként értő korrigálásával és a rejtői szöveg helyreállításával egyszerre korhű és modern képregényeket ad a kezünkbe a kiadó, két kimagaslóan tehetséges grafikus, Garisa H. Zsolt és Varga Zoltán segítségével. Ezzel párhuzamosan folyik a Korcsmáros Pál által megrajzolt klasszikus irodalmi művek gyakorlatilag változatlan közreadása is.

Rejtő-Korcsmáros sorozat 1-6, színes, keménytáblás kötetek. Irodalmi klasszikusok képregényben 1-8, fekete-fehér, puhafedeles kötetek. Kiadó: Képes Kiadó

Sebők Imre

A klasszikus magyar képregény harmadik muskétása Zórádhoz hasonlóan klasszikus képzést kapott, ám anyagi okokból már fiatalon sajtóillusztrációkkal, címlapok készítésével kellett foglalkoznia, 1957-ben pedig ő is a képregénynél kötött ki. Legtöbb képregénye kalandtörténet, különösen sok Jókai- és Jack London-művet olvashatunk az ő rajzaival, főleg a Népszavában és a Magyar Ifjúságban. Ellentétben Zóráddal és Korcsmárossal, az ő munkáiból sokáig szinte semmilyen újrakiadás nem volt. Életművének elsősorban a gyűjtőket megcélzó kiadása 2006-ban indult.

Sebők Imre-sorozat 1-9, fekete-fehér, puhafedeles kötetek. Kiadó: Windom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10920