KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hortobágy

Czirják Pál

Magyar, 1936. Rendezte: Georg Höllering. Szereplők: Cinege János, Cinege Jánosné, Kányási István, Szincsák Margit. 82 perc. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet.

Ritka esemény a hazai dvd-kiadásban, amikor egy 1945 előtti alkotás felújítva, gondosan összeállított háttéranyagok kíséretében lát napvilágot. Georg Höllering most megjelentetett Hortobágya a Filmintézet gondozásában ilyen kivételes darab. Felújított kép és hang alatt ezúttal természetesen nem tökéletesen megtisztított, steril képet és stúdióminőségű, többcsatornás hangsávot kell érteni, inkább annak a filmélménynek a helyreállítását, amelyben a korabeli nézőnek lehetett része. Itt persze rögtön pontosítanunk kell. A harmincas évek magyarországi mozilátogatója ugyanis nem egészen ezzel a művel találkozott, mivel azt a cenzúra csak jelentős csonkításokkal engedte vetíteni. Nyugat-Európában viszont a teljes változat került a közönség elé, majd évtizedekkel később ebből küldött egy kópiát a Magyar Filmarchívumnak is maga a rendező. És szerencsére ezt a verziót tartalmazza a jelen kiadvány.

Több szempontból is egyedülálló mű a Hortobágy. Osztrák születésű rendezője úgy érkezett kamerájával az Alföldre, hogy egyáltalán nem beszélt magyarul, mégis hitelesebben jelenítette meg a tájban élő ember mindennapjait, mint a korszak sok más munkája. A harmincas évek magyar filmjét úgyszólván érintetlenül hagyta az irodalomban ekkortájt kibontakozó – a vidék felfedezésének igényét megfogalmazó és a parasztság felé szociografikus érdeklődéssel forduló – népi mozgalom, Hölleringet azonban mintha éppen ez ihlette volna meg.

Különleges volt az a munkamódszer is, amellyel a rendező választott témáját megközelítette. Két éven keresztül, több fázisban forgatta le filmjét. Először jó ideig néprajzi és természeti felvételeket készített, és csak ezt követően érezte szükségét annak, hogy valamiféle történetre fűzze fel a megörökített motívumokat. Ekkor kérte fel Móricz Zsigmondot a cselekmény alapjául szolgáló elbeszélés megírására, majd vette fel végül az ily módon kitalált jeleneteket. Rendhagyó megoldásnak számított továbbá, hogy Höllering hivatásos színészek helyett amatőrökre bízta a figurák megformálását. Az amatőr szereplők alakításának darabossága persze egyfelől zavaró is lehet; másfelől azonban például Móriczot éppen ez a rendezői elképzelés állította a produkció mellé.

Hölleringet az alföldi táj és a csikósok életformája iránti rajongása, valamint a dokumentarizmus korai példáinak – mindenekelőtt Flaherty Nanukjának (1922) – tisztelete vezette. Alkotásában a pusztai ember életének eseményeit a természet körforgásának állomásai – születés és halál képei – keretezik. Éppen e holisztikus szemlélete és a paraszti élet elkötelezett ábrázolása miatt válhatott a Hortobágy később hivatkozási alappá Szőts István számára.

Extrák: Georg Höllering és a Hortobágy – Szekfű András és Fazekas Eszter beszélgetése; Andrew Hoellering emlékezik; angol és német felirat a filmhez és az extrákhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11670