KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Barátunk, Superman

Barkóczi Janka

Bekas – svéd-iraki, 2012. Rendezte és írta: Karzan Kader. Kép: Johan Holmqvist. Zene: Juhana Lehtiniemi. Szereplők: Zamand Taha (Zana), Sarwar Fazil (Dana). Gyártó: Sonet Film AB / Sveriges Television / Film i Vast. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 97 perc.

Kevés olyan eltökélt filmművészet létezik, mint a kurd, amely a békétlenség állandó légköréből kinőve, random változó országok égisze alatt, évtizedek óta mégis stabilan képes kitermelni a maga klasszikusait. Alkotói között az iráni állampolgárságú Bahman Ghobaditól a török Zeynel Doğanon és a többszörösen bebörtönzött, egyszeresen arany pálmás Yılmaz Güneyen át időről időre a legkülönbözőbb hátterű figurák tűnnek fel, akik közül sokan Szíriában, Örményországban, vagy éppen nyugati menekültként dolgoznak. Munkáikban következetesen ápolják a kurd mozgóképes hagyományt: az elmélyült, identitáskereső, a vizualitáson túl elsősorban a nyelvi szinten és a hangzásvilágban kibontakozó drámák visszafogott költőiségét. Ezek a művek a fesztiválszcénában és a piacon egyaránt a megbízható, sokrétűen izgalmas, de nem könnyen fogyasztható kört gazdagítják, vagyis jellemző rájuk mindaz, ami a Barátunk, Superman című filmre nem.

A svéd-iraki koprodukcióban készült, mégse hideg, mégse meleg történet egy elárvult testvérpár, Zana és Dana útját követi nyomon, akik a 90-es évek egyik Allah háta mögötti kurd falucskájából megpróbálnak eljutni Amerikába, az általuk csodált mozihős, (a talán még Szaddám Husszeinnél is erősebb) Superman hazájába. A két kisfiú egy Michael Jackson nevű szamár társaságában, aknamezőkön és veszélyes csempészterületeken át igyekszik a térképen oly közelinek tűnő cél felé, elszántságukat pedig csak bizonyos érzelmi motívumok áshatják alá. A fiatal rendező, Karzan Kader, akit a sztori feldolgozására saját gyerekkori élményei inspiráltak, az arab-indiai populáris mozi világából kölcsönzött színészi játékot és hangvételt, valamint egyfajta szigorúan steril vizuális stílust választott előadásához. Mindezzel nem is lenne baj, sőt, akár a Gettómilliomos távoli rokonává is avathatná a darabot, ha a forgatókönyv nem lenne kissé zavaros, kissé bizonytalan, mint amilyen Kurdisztán jövője ebben a pillanatban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11684