KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

PAPÍRMOZI

Bayer Antal

Dylan Dog

Bár korántsem lehetünk elégedettek a magyarul megjelenő képregények számával, úgy tűnik, a legnevesebbek előbb-utóbb csak eljutnak hozzánk. Most például az egyik legsikeresebb olasz sorozat, amelyből a mai napig havonta összesen egymillió példányt nyomtatnak, vadonatúj történeteket és már klasszikusnak számító régebbieket.

Dylan Dog figuráját az igencsak különcnek számító, a nyilvánosságot kerülő Tiziano Sclavi alkotta meg 1986-ban, és ő írta a legtöbb epizódot, míg a rajzolók – a fumettinél megszokott módon – gyakran változnak, a legelső illusztrátor, Angelo Stano által lefektetett alapokhoz igazodva.

Dylan Dog Londonban él, és hasonló kapcsolatot tart fenn a Scotland Yarddal, mint Sherlock Holmes. Szintén kikacsintás a nagy elődre, hogy gondolkodás közben hangszerhez nyúl, csakhogy ő nem hegedűn, hanem klarinéton játszik. A hasonlóság azonban itt véget ér, Dylan Dog ugyanis a rémálmok nyomozójának nevezi magát, aminek megfelelően a képregény a horror zsánerébe sorolható. Az első két történetben azonnal zombikkal és Hasfelmetsző Jack szellemével találkozunk, ami egyből megadja az alaphangot. Dylan, akinek a munkáját egy Groucho nevű asszisztens segíti (vagy hátráltatja), rendőr múltja ellenére nem végez klasszikus detektívmunkát, azt eleve unalmasnak tartja, ezért választott egy olyan területet, amelyen nincs konkurenciája. Groucho pont úgy néz ki, mint a Marx-testvérek legismertebbike, és próbál ugyanolyan humorosnak is lenni. Ebben ugyan nem mindig jár sikerrel, ám abszurd megnyilvánulásai enyhítenek a témák morbiditásán, ahogy a szinte minden epizódban elcsábításra váró hölgyek bájai is.

Dylan Dogot hazájában valóságos kultusz övezi, és roppant népszerű a volt Jugoszlávia utódállamaiban is. Amerikába, Franciaországba is eljutott, még ha csak néhány rész erejéig is. Az igazi rajongók pedig minden nyelven gyűjtik, így a magyar kiadás híre is gyorsan elterjedt, a kiadónál már bőven a megjelenés előtt jelentkeztek a fanklubok vezetői. Akiket az a kellemes meglepetés ér majd, hogy exkluzív tartalmat is kapnak, négy ismert magyar illusztrátor – Ábrai Barnabás, Brazil, Felvidéki Miklós és Németh Gyula – úgynevezett pin-up rajzait. A piaci realitások által indokolt óvatosságból csak limitált kiadásban, főleg rendezvényes terjesztésre támaszkodva megjelenő kötet magyar vásárlói pedig annak örülhetnek, hogy március elején Angelo Stano személyesen is ellátogat Budapestre dedikálni és előadást tartani.

Dylan Dog 1: Az élőholtak ébredése. Fekete-fehér, puhafedeles, 196 oldal. Kiadó: Fumax.

 

Füles-bibliográfia

Kiss Ferencről nem csak a képregényes közegben tudja mindenki, hogy a legnagyobb hazai gyűjtő, hanem minden olyan újságíró, riporter vagy egyszerű érdeklődő is, aki kíváncsi a magyar képregény történetének legtermékenyebb korszakára. Immár tíz éve hónapról hónapra fáradhatatlanul mesél – és meséltet a kor még élő veteránjaival – az annak idején többnyire a sajtóban, rovatként megjelent képregényekről. Eredetileg egy régi brigádnaplóban megkezdett, kézírással vezetett aprólékos bibliográfiának a közreadását már hosszú ideje tervezte, és bár eleinte inkább webes megoldásban gondolkodott, hagyta magát meggyőzni, hogy egy ilyen léptékű munkának szó szerint kézzel foghatónak kell lennie.

Közhely, de valóban az első lépés a legnehezebb, és ez most megtörtént, méghozzá a legnagyobb falattal, a Füles rejtvényújságban 1957 és 2013 között közölt képregények teljességre törekvő listájával. Nem kis vállalás volt ez, hiszen még a folytatásos sorozatoknál is nem egyszer valóságos nyomozást kellett folytatni a forrásművek után, míg a rendszerváltás előtti időszakban a nemzetközi sajtóból összehalászott rövid képsoroknál még a rajzoló beazonosítása is hosszas utánjárást igényelt, sok esetben még így is eredménytelennek bizonyult. De ami kideríthető volt, Kiss Ferenc és munkatársai kiderítették.

A hiánypótló kiadványból elsőként az országos könyvtárhálózat kapott példányokat, az érdeklődők képregényes rendezvényeken és a kiadó webshopjában szerezhetik be, olcsóbb fekete-fehér, vagy drágább színes változatban. És természetesen folytatása következik.

 

Füles képregény-bibliográfia. Színes vagy fekete-fehér, irkafűzött, 400 oldal. Kiadó: Linea Comics.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11841