KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tizedes meg a többiek

Lakatos Gabriella

Magyar, 1965. Rendezte: Keleti Márton. Szereplők: Sinkovits Imre, Major Tamás, Darvas Iván, Pálos György, Márkus László. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 101 perc.

Ha fel akarjuk idézni azon rendezőket, akik karrierjüket 1945 előtt kezdték, de a háború után is a filmgyártás aktív résztvevői maradtak, olyan neveket sorolhatunk fel, mint Gertler Viktor, Bán Frigyes, Kalmár László vagy Keleti Márton. Utóbbi 1945 előtt olyan filmeket forgatott, mint A torockói menyasszony, a Viki, a Borcsa Amerikában vagy A harapós férj. 1965-ös filmje, A tizedes meg a többiek nagy sikerének egyik oka, hogy Keleti az 1945 előtti vígjátékhagyományból merített ihletet hozzá.

Az alkotók tervei – illetve Dobozy Imre forgatókönyve – szerint eredetileg drámai és komolykodó partizánfilmnek induló, de végül Szász Imre átdogozott szkriptje alapján elkészült Tizedes a szerelmi szál teljes mellőzésével, valamint a háborús tematika vígjátéki bemutatásával ugyan markánsan eltér az 1945 előtti korszak vígjátékaitól (a Horthy-korszakban a háborús tematika kizárólag melodrámai hangszereléssel volt bemutatható), más elemeiben viszont erősen kapcsolódik ahhoz. Az 1945 előtti vígjátékok örököse, nemcsak azok klasszikus típusainak megidézése miatt (a lakájtól kezdve a viharos események közepébe helyezett, de nagy ellenállóképességű kisember figuráján keresztül a másik oldalon álló, gőgös, pökhendi, ezért bűnhődésre ítélt felettesekig), hanem a dramaturgiája miatt is, lásd a véletlenek fontosságát vagy a szerepcsere-motívum kiaknázását.

Utóbbival van összefüggésben a talán legfontosabb elem. Keleti párhuzamos sorsok egész hadosztályát felvonultató partizánkomédiáját az identitáscserét markánsan tematizáló álcamotívum jellemzi, mely az 1945 előtti vígjátékokban ugyancsak meghatározó volt (Meseautó; Barátságos arcot kérek; A címzett ismeretlen; Segítség, örököltem; A hölgy egy kissé bogaras). A tizedes meg a többiek hősei a széljárásnak megfelelően változtatják identitásukat a túlélés érdekében, legyen szó Molnár Ferenc tizedesről (Sinkovits Imre), a katonaszökevény Gálffy Eduárdról (Darvas Iván), Szíjjártó István szökött kommunista munkaszolgálatosról (Pálos György), Grísáról, a sebesült orosz bakáról (Cs. Németh Lajos) vagy Jóskáról, a fiatal autószerelő segédről (Iglódi István). A felöltött gúnyák és a felvett pózok aszerint cserélődnek, hogy viselőik éppen németek vagy oroszok, katonák vagy civilek, vezetők vagy beosztottak, szolgák vagy arisztokraták szerepébe kénytelenek bújni. Az álcamotívum nem csak az 1945 előtti és utáni korszak közti tematikus folytonosságot jelzi, emellett igen pontos képet ad a Horthy-korszak Magyarországáról is, ahol nem csupán az érvényesülés, de akár a túlélés záloga is az identitással történő ügyeskedés volt, békében és háborúban egyaránt. Sokatmondó Gálffy Eduárdnak, az 1945 előtti öngyilkos hajlamú melodrámai hősöket idéző figurának az elkeseredett felkiáltása, mellyel a sokadik átöltözést kommentálja: „Ez Magyarország!… átöltözünk… mindig csak átöltözünk!”

Extrák: Sinkovits Imre A tizedes meg a többiekről beszél egy 1983-as interjúrészletben, valamint híradó tudósítás az 1965-ös Játékfilmszemléről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12274