KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Veri az ördög a feleségét

Gelencsér Gábor


Magyar, 1977. Rendezte: András Ferenc. Szereplők: Pásztor Erzsi, Szabó Lajos, Sarlai Imre, Pécsi Ildikó, Anatol Constantin. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 95 perc.

Nehéz eldönteni, ki ellenszenvesebb András Ferenc első filmjében: az életidegen, gyomorbajos funkcionárius vagy az őt vendégül látó, ügyeskedő, evő-ivó, de inkább zabáló és vedelő balatoni család. Ha különféleképpen is, de alapvetően mindkét fél egyaránt taszító – s ettől jó, időtálló szatíra a Veri az ördög a feleségét. Nem a hatalomnak mond oda a kisember védelmében, s nem is a kispolgári magatartást ostorozza a szocialista világképpel szemben, hanem mindkettőt – s ebben fontos társadalomtudományi gondolat rejlik. Az „érett” Kádár-korban az egyik kitermeli a másikat; mindaz, amit kölcsönösen utálnak egymásban, az végül is saját teremtményük. Az apparátus elszakad az emberektől, kapcsolatuk üres ceremoniális gesztusokra korlátozódik. Az egyszerű emberek nem bánják, hogy (végre) békén hagyják őket, de ha már, akkor saját értékrendjük és lehetőségük szerint próbálnak boldogulni. Demokratikus intézményrendszer, amely a társadalmi dialógust fenntarthatná és szabályozhatná, nincs, az informális csatornák pedig – erről szól sarkított módon a film – nem működnek. Valamiféle reményt a mindettől látványosan idegenkedő fiatalok jelenthetnének – talán nem véletlen, hogy ők a film legkevésbé kidolgozott figurái.

A Veri az ördög a feleségét nagy leleménye, hogy a fenti társadalmi anomália absztrakt leírását egy igen konkrét, ám azt mégis tökéletesen leképező alkalomhoz illeszti: augusztus 20.-ához. A baloldali fordulatot követően az új rezsim jó taktikai érzékkel erre a népi (új kenyér) és vallásos (Szent István) emléknapra telepíti rá az új alkotmány ünnepét, s ezzel „domesztikálja” a kulturális hagyományban mélyen gyökerező napot. Augusztus 20.-án minden együtt van ahhoz, hogy egymást kioltva semmilyen legyen: katonai parádé és Szent Jobb-körmenet, tisztavatás és az új kenyér megáldása. Hogy az ünnep milyen abszurd karriert fut be a XX. század folyamán, arról igen szemléletes képet nyújt a kiadvány extrája: válogatás az augusztus 20.-áról tudósító magyar filmhíradókból. Kilenc példán keresztül, 1939-től 1971-ig sorjáznak politikai önképek, a Hősök teréről szóló összeállításokhoz hasonló reprezentatív erővel (ilyet Jancsó Miklós és Szabó István is készített). A programok igencsak változnak, egy dolog azonban (máig) változatlan: este tűzijáték. András Ferenc filmjében is.

Extra: Augusztus 20. a magyar filmhíradókban (MaNDA, 2015, 38’).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12439