KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szex, mámor, rock n’roll

Baski Sándor

Belgica – belga, 2016. Rendezte: Felix van Groeningen. Írta: Arne Sierens és Felix van Groeningen. Kép: Ruben Impens. Zene: Soulwax. Szereplők: Stef Aerts (Jo), Tom Vermeir (Frank), Stefaan De Winter (Ferre), Dominique Van Malder (Manu). Gyártó: Menuet Producties / Pyramide Productions / Topkapi Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 127 perc.

 

A belga Felix van Groeningen néhány felejthető és egy kiforratlan, de ígéretes produkció (Szarul állnak a dolgok) után 2012-ben, az Oscar-jelölésig jutó Alabama és Monroe-val robbant be a filmes köztudatba. Sejteni lehetett, hogy a súlyos tragédiával terhelt párkapcsolati drámát nem tudja majd következő filmjével túllicitálni – emelni a tétet gyakorlatilag lehetetlen is lett volna –, ezért bölcsen úgy döntött, meg sem próbálja.

A Szex, mámor, rock n’roll cselekménye nem élet és halál körül forog, csak a címbéli klub (Belgica), illetve az azt üzemeltető testvérpár közös történetét meséli el. Ismerős témái és konvencionálisabb felépítése ellenére ez a film jóval személyesebb, mint az Alabama és Monroe: az író-rendező apja is egy hasonló szórakozóhelyet üzemeltetett 10 éven át – a kis Felix gyakorlatilag itt serdült fel –, majd eladta egy testvérpárnak. Groeningen ezt a két periódust egyszerre örökítette meg, és ez a kor-, illetve helyismeret teszi hitelessé az amúgy kevés meglepetést tartogató sztorit. A konfliktust természetesen a két testvér habitusbéli különbsége adja: a fiatalabb Jo felelősségteljes és ambiciózus, ő az, aki a szabályok szerint játszana, családos bátyja, Frank viszont vakmerően veti bele magát az éjszakába, veszélybe sodorva ezzel az egész vállalkozást.

Korábbi filmjeihez hasonlóan Groeningen ezúttal is a színészvezetésben és a hétköznapi pillanatok feszültséggel telítésében jeleskedik leginkább, de a helyi klubélet bemutatása is autentikusnak tűnik. Az Alabama és Monroe után a zene most is kiemelt szerepet kap – a blue grass helyett itt a punktól a house-ig terjed a spektrum. Noha a 70-es évek Manchesterét nem lehet Genttel összevetni, Groeningen mégis hasonló módon állít emléket a város lüktető zenei szcénájának, mint tette azt Winterbottom a Non-stop party arcokban.

Az ország és a kor hiába más, a szex, a drogok és a rock’n’roll életérzése ugyanaz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12851