KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Játszma

Kránicz Bence

The Call Up – brit, 2016. Rendezte és írta: Charles BArker. Kép: John Lee. Zene: Tom Raybould. Szereplők: Morfydd Clark (Shelly), Chris Obi (Őrmester), Max Deacon (Soxxx), Tom Benedict Knight (Marco). Gyártó: Red & Black Films / Stigma Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 90 perc.

 

Az utóbbi években mintha szakadék nyílt volna a sci-fi kétféle megközelítése között. Az egyik oldalon legalább százötvenmilliós költségvetéssel készülő hollywoodi adaptációk (szuperhősfilmektől young adult-sikerekig), a másikon filléres indie-darabok sorakoznak, amelyekben a tudományos-fantasztikus csavar hivatott piacképesebbé tenni az egyhelyszínes, kevés szereplőt mozgató kamaradrámát (kartondobozból és LED-lámpából barkácsolt időgépekkel például tele a padlás).

Utóbbi mezőnyben indul a korábban mindössze egyetlen rövidfilmmel szerénykedő brit Charles Barker nagyjátékfilmes bemutatkozása is, amely kivételesen nem az időugrós mozik számát, hanem a VR-filmek kisebb, de szintén népszerű táborát gyarapítja. Frappáns tömörséggel, már a főcím alatt megfogalmazott alaphelyzete szerint a közeli jövőben egy cég megszállott gamereket bérel fel, hogy teszteljék új játékát, de nem a monitor előtt görnyedve, hanem valós időben és térben mozogva, virtuálisvalóság-szemüveggel a fejükön. Ami játéknak indul, csakhamar élet-halál kérdése lesz, mikor kiderül, hogy spéci sisakjuk a valóságban is kisüti a szimulációban elhulló résztvevők agyát. A felismerés után beinduló, elcsépelt, de jól működtethető slasher-logika erejét gyengíti, hogy egyik játékos sem elég rokonszenves ahhoz, hogy fikarcnyit is törődjünk a sorsával – a hősök helyett a pincemély, elfúló hangon parancsolgató őrmester lopja el a show-t. Bár szimpatikus, hogy Barker állítana valamit a digitális fejlődés személyiségtorzító és testroncsoló hatásairól, semmi olyat nem mond, ami ne lenne benne mondjuk Cronenberg eXistenZében, a légből kapott fináléval pedig kissé nevetségessé is teszi magát. Hiába néhány impozáns látványelem, a Játszma leginkább egy HALO-epizód hosszúra nyújtott átvezető videóját idézi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12858