KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálhajó

Takács Ferenc

 

Science fiction film, mégpedig a komolyabbik fajtából, hiába is próbálják magyarországi forgalmazói már a címadással is lefokozni: a Halálhajó lopott cím, könyvolvasóknak a Traven-regényt (és a belőle készült filmet!) idézi, s jó esetben is legfeljebb valami ponyvalantit ígér, míg az eredeti event horizon, azaz „eseményhorizont” a mai kozmofizika (Nagy Bumm, gravitációs kollapszus, fekete törpék és társaik) egyik gyakran használt szakkifejezése, a modern fizikai világkép végső misztériumaira irányítja a néző képzeletét.

Komoly film abból a szempontból is, hogy a mai stift-mozi folklorisztikus közkincstárában hová nyúl és mit kölcsönöz ki onnan a rendező. A Halálhajó az első Alien-film (akkor még igen szokatlan) űr-naturalizmusával indít, majd amikor témájához elérkezik, bevallva-bevallatlanul Tarkovszkij Solarisára ad variációt: a világ végét megjárt és sokáig elveszettnek vélt Eseményhorizont nevű űrhajó élőlényként tért vissza a túlnanról, s a fedélzetére érkező földi mentőosztag tagjait bűneik és mulasztásaik elfojtott emlékeivel szembesíti, a bennük lakozó pokol bugyrait nyitja fel számukra.

S nem csupán lelkileg, hanem kozmofizikai értelemben is az inferno kapujába visz el a film. A téridőt összehajtogatni képes gravitációs hajtómű ugyanis – mint lassan kiderül – a pokol kapuját üzemelteti: aki a közelébe kerül, azt a maga külön lelki poklából a nagy és közös Pokolba viszi, valahová a kozmoszon túlra. A film páratlanul látványos módon, a mai digitális special effect-technika minden trükkjét bevetve vezényli le önnön vizuális és dramaturgiai átmenetét a technikából a teológiába, az űrmunka ismerős és unott rutinvilágából a pszicho-horror totális kárhozatába: a néző egy huszonegyedik századi filmiparos-Dante pokol-vízióját veheti szemügyre. (Persze ha bírja cérnával: a vetítésen edzett retinájú filmátvevők takarták el szemüket a leginfernálisabb pillanatokban.)

Hogy a (naivságában is komoly) téma csupán ürügy a horrorban való tobzódásra, vagy az időnként valóban már-már az elviselhetetlenségig telített horrorlátványosságok a maguk gyilkosan erőteljes módján is a témát szolgálják, ezen talán lehet vitatkozni. De mindez nem változtat a tényen: a scifi-rajongók és a pszichohorror-hívők egy újabb – hogyan is hívjuk magyarul? – cult movieval lettek gazdagabbak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1727