KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Federico Fellini

A nézőhöz

Jancsó Miklós

Figyelj, felforr az epém, látom a gúnyos pofádat, nem szoktam hazudni, nyugodtan elhiheted, nem szoktam hazudni, nem én vagyok a magyar tévé, mi értelme lenne az egésznek, nem akarlak én téged szórakoztatni, még ha hallgatóság lenne és produkálni szeretném magamat előtted minek, szóval, igen, ott álltunk az Ósönnel szemben, tényleg lenyűgöző, a hullámok, a zúgás meg a fények, meg minden, tudod, ahogyan a taraj kifehéredik és éppen jött a napnyugta piros is volt, meg kék, meg zöld, meg minden úgy volt, hogy megfürdünk, mert anélkül nem lehet, de nem hoztunk gatyát és ott abban a szuperszabad országban ne próbálj meztelenre vetkőzni, mert feljelentenek és jön a palisz, a parton önálló szervezetük van, partipalisz party s police, hahaha! – és az akkor is megbilincsel, ha úgy nézel rájuk, mint most te énrám, szóval nem fürödtünk, ültünk a homokban, hűvös volt, a seggem fázni kezdett, meg a szél is erősebb lett, fent a mólón alig jártak, néha nevetést hallottunk, a szél felénk fújt, futott egy gyerek, döngött a lába alatt a beton a móló hosszú volt, a gyerek végigfutott és a parkolóban görkorcsolyáztak és – mi mindent ki nem találnak – vitorlával a kezükben görkorcsolyáztak, olyan vitorlával, amit a szörfősök használnak, az erős szélben szaladgáltak ide-oda, pókok a falon, egyikük felbukott, úgy látszik, rosszul fogta a vitorlát, akkor tűnt fel a tömeg, a móló felé ment, sokan voltak, a szél a homokot felkapta lábuk nyomán, sok csaj volt köztük, lobogott a hajuk, akkor mindjárt kommentáltam is, mért van mindnek fekete hosszú haja, mintha olaszul beszélnének, mondta is a gyerek, papa menj oda, ez a te nyelved, ezt legalább érted, feltápászkodtam, jólesett, mert már nagyon befúródtam a homokba, aztán szaladni kezdtem, nehezen, mert mély volt a homok, szaladni kezdtem, mert láttam, hogy az ott középen, akit azok ott körbefognak, levitál, azaz egylépésnyire a föld felett lebeg, vagy úszik, vagy amit akarsz, szóval ilyet, hogy valaki levitál, csak egyszer hallottam, valami Afrikát megjárt filmes mesélte, de sose hittem el, most láttam, és te is hidd el, mert én láttam, és akkor felém fordult, kissé lejjebb ereszkedett, a talpa majdnem a földet érte, de azért maradt még egy arasz és felém fordult, Fellini volt, valamit mondtam neki, felém nyújtotta a kezét, de akkor emelkedni kezdett és egy kurvanagy szél kerekedett, lefújta a kalapját, rohantam utána a homokban, nehezen, de elkaptam, de akkor már a feje a kumuluszokat érte, megpróbáltam utána dobni, visszaesett és akkor a Masina azt mondta, hogy Federico ezt nekem küldi, kezetcsókoltam és megköszöntem, sok újságpapírt kellett a belső bőrszalag mögé dugni, hogy használni tudjam, mert sokkal nagyobb volt a fejbősége, de nem is nagyon használtam, mert ha egy kis szél jött, utána kellett kapni, tudod, nagyon széles a karimája, odaadtam Gyulának, hordta egy darabig, de most a Kőbányain látom, Gyula neki ajándékozta, ő vett magának egy Borsalinot de nem hordja, mert télen lefagy a füle, sajnálom, hogy nem őriztem meg, mert most megmutathatnám neked, de majd egyszer azt is elmesélem, hogyan bújtam bele a köpenyébe, tudod, abba a felleghajtóba, az Abruzzókban parasztok hordják az olyant. Ja, az arca fénylett, amikor felfelé szállt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=187