KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hart háborúja

Herpai Gergely

 

A katonai büntető vagy fogolytáboros témában a legnagyobb etalon Sidney Lumet Dombja, úgyhogy nagyon nehéz dolga van annak a rendezőnek, aki a szokásos motívumok feszegetésével próbálkozik (az őrök embertelensége, a foglyok lázadozása, a bátor tiszt szervezkedése és így tovább). Így merült hamar a feledés homályába a Magyarországon végül is nem forgalmazott, Robert Redford főszereplésével készült, kicsit klisészagú Utolsó erőd is. Talán ezt szerette volna elkerülni Gregory Hoblit a Hart háborújával: most a megszokottnál kevésbé leegyszerűsített konfliktusokkal és érdekesebb karakterekkel találkozunk. (Igaz, egy John Katzenbach regény feldolgozásáról van szó…)

A második világháborúban játszódó film főszereplője, Hart őrnagy (Colin Farrel) egy meghasonlott fiatal tiszt, akit gyötör a lelkiismeret, mert kínzás hatására fontos adatokat árult el az ellenségnek. A katonai fogolytáborba kerülve eleinte nehezen tud beilleszkedni, amelyben az is közrejátszik, hogy a rabok vezetője, a hősiesnek tartott McNamara ezredes (Bruce Willis) megneszeli az árulást, és Hartot a közlegények közé szállásoltatja el. De hamarosan kiderül, hogy Hartnak nincs is igazán miért szégyenkeznie: a nagy bajtársiasságot színlelő amerikai foglyok között csúnya faji villongások ütik fel a fejüket, amikor színes bőrű tisztek kerülnek Hart mellé. Innentől már egyre furcsábban alakulnak az események. A fiatal őrnagy egy, a táborban elkövetett gyilkosság kapcsán folytatott perben – kénytelen kelletlen – a védő szerepét vállalja el, s így akarata ellenére komoly konfliktusba keveredik az egyre kevésbé szimpatikus McNamarával, az eleinte embertelennek és cinikusnak tűnő német lágerparancsnok viszont valamiért segíti Hartot.

Sajnos az érdekes szituáció felállta után a film második felétől minden visszakerül a szokásos, kicsit amerikai ízű, helyenként kiszámítható és patetikus kerékvágásba. Az egész filmet talán a nem mindennapi körülmények között zajló per menti meg, amelyben foglyok és fogva tartottak egyaránt részt vesznek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2559