KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ó, testvér, merre visz utad?

Varró Attila

 

A Coen-fivérek békebeli úri szabók, színpompás filmszalonjukból lassan húsz esztendeje kerülnek ki a szépemlékű 40-es évek alapanyagaiból pontos kézzel, biztos ízléssel összefércelt mintadarabok: egyforma szakszerűséggel bánnak a nehéz, sötét kelmékkel film-noirtól (Véresen egyszerű, Fargo) a gengszter-drámáig (A Halál keresztútján) és a sikamlós, habkönnyű szövetekkel, legyenek azok társadalmi szatírák (Hollywoodi lidércnyomás) vagy klasszikus screwball komédiák (Arizonai ördögfióka, A nagy ugrás). A kirakatból mostantól csupán a korszak durva tapintású western- és katonauniformisai hiányoznak majd, zsáner-kínálatuk ugyanis újabb színfolttal gazdagodott – az Ó, testvér, merre visz utad? összeállításakor a Preston Sturges-féle ironikus vígjáték-fazont vérbeli musical-motívumokkal díszítették fel, méghozzá a legjobb minőségű hazai készletből, a korszak blues, gospel, bluegrass melódiáinak felhasználásával. A két Coen ezúttal a szokottnál is mélyebbre nyúlt a fiókba érdekes szabásmintáért: bár keretsztorijuk több ponton emlékeztet Sturges leghíresebb filmje, az 1941-es Sullivan utazásai kesernyés road movie-jára (amelynek többek között enigmatikus címét is köszönheti), a történetvázat Homérosz háromezer éves Odüsszeiája adja.

A gazdasági válság idején Mississippi állam mocsárvidékén a leleményes Ulysses McGill két társával megszökik rabtartóitól, hogy kalandos úton hazataláljon Ithacába, újraházasodni készülő Penny-jéhez: célja elérésében egyszemű bibliaárus, mézhangú szirén-trió, új életet ígérő baptista lótuszevő-szekta, tűzvész és vízözön, sőt maga Homérosz (mint fajvédő, pénzéhes szenátorjelölt) próbálja meggátolni, persze mindhiába – a happy end máig elmaradhatatlan eposzi kelléke a zsánermeséknek. Az alkotópáros nemcsak figurákat, de az ősi toposzok némelyikét is átvette ógörög mesterétől, inzert-invokációjuk után in medias res kezdik történetüket, majd számtalan csodás fordulat végén látványos égi beavatkozás menti meg a révbe ért főhőst. Az igazi Isten-a-Gépezetben azonban ezúttal az Odüsszeuszt formáló George Clooney, aki remekbeszabott karakter-figurájával szilárdan összetartja az epizodikus (helyenként illogikusan illeszkedő) cselekményfüzért: Clark Gable-t idéző Pomádé-királya otthonosan mozog a legelképesztőbb új ruhában is, miközben biztos kézzel tartja a kormányrudat a túljátszás Szküllája és a jellegtelenség Kharübdisze között.

Coenék új filmje végre ismét telitalálat, élvezetes egyvelege a klasszikus és modern mítoszoknak, amelyben a sátáni alkut kötő blues-gitáros Johnson vagy a hírhedt Babyface Nelson könnyed természetességgel ad randevút najádnak, küklopsznak, vak jósnak. Pedig a bátor páros árral szemben hajózik: munkájuk a kordivat hűvös fejjel megtervezett, precízen kivitelezett formalista kult-filmjei között inkább meleg simítású, önfeledt (már-már improvizatív) stíl-bravúr. Fonóba, tábortűz mellé való népmese, semmi több – csupán maga a mozivászonra varázsolt szájhagyomány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3278