KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rejtélyes alkony

Mátyás Péter

 

A film noir nem halott! A negyvenes és ötvenes években virágzó műfajt a hetvenes években Polanski Kínai negyede és Altman Hosszú búcsúja élesztette újjá. Napjainkban futószalagon sorjáznak a kiszínezett, Hollywood bódító illatával átitatott verziók. A test melege, a Szigorúan bizalmas, a Lost HighwayÚtvesztőben vagy a Démoni csapda a mai igényekhez igazított különböző színvonalú stíluskísérletek.

Robert Benton rendező világsikerét a Kramer kontra Kramernek köszönheti. Mostani darabja rutin detektívtörténet. Harry, az idős és állástalan magánnyomozó jelenleg barátai, az egykor népszerű színészházaspár kitartottja. Élete bealkonyult, egzisztenciája összeomlott, nyomasztó gondjai elől az alkoholizmusba menekül. A film eredeti, angol címe erre a lecsúszott, kilátástalan állapotra utal. Az ex-zsaru végre alkalmi munkát kap, megbízásból ki kell fizetnie egy zsarolót, ám hamarosan cselszövések közepén találja magát. A szenvedélyek, az emberi kapcsolatok intim megvilágításba kerülnek, immár adott a noir fülledt atmoszférája.

A mozi mégsem funkcionál igazán. A lefőbb ok a gyenge forgatókönyv: a cselekmény kimenetele megjósolható, minden fordulata előrelátható. A másik probléma az öreg Harry figurája. Paul Newmann kiváló színész, de hetvenhárom évesen nem ideális a szerepre. Olykor árnyékként mozog a műfaj kellékeivel gondosan kipárnázott világban, játéka érthetően kevéssé energikus, ami hatástalanítja a jól működő mechanizmust. Lehet, hogy túlzottak voltak elvárásaink, hiszen az alkotók már dolgoztak együtt 1994-ben, a Senki bolondjában. Mindamellett igazságtalanok lennénk, ha nem hívnánk fel a figyelmet a film rezignált és ironikus hangvételére, valamint Kieslowski kedvenc operatőrének, Piotr Sobocinskinek stílusos képeire. A femme fatale, a végzet asszonya alakját Susan Sarandon képviseli. Sugárzó erotikája még mindig megperzseli a férfi szíveket; azok közül való, akikért érdemes elkárhozni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3968