KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lány tengeri kagylóval

Hollós László

 

Négy gyerek áll a hóban egy udvarház előtt. Tágra nyílt szemmel várakozóan kémlelik az utat. Fel is tűnik a távolban egy hintó, benne esküvőről érkező ifjú pár. De mire a lovak a házhoz érnek, a hintó már üres. Ezzel a költőien szép álomképpel kezdődik Jiří Svoboda jól sikerült ifjúsági filmje. Egyáltalán nem felhőtlen, sőt néhol tragikus hangvételő mű ez a család utáni vágyódásról. A címben szereplő lány a ma divatos szóhasználattal élve hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerek. Modern Hamupipőke. Hajnalonként, mielőtt iskolába menne, alkoholista anyjának segít irodákat takarítani. Délután féltestvéreire vigyáz, rendben tartja az apró lakást, vacsorát is főz, sőt, még anyja duhajkodó férfivendégeitől is óvni próbálja a kis család éjszakai nyugalmát. A rideg és szomorú valóság elől az emlékei között keres megnyugvást. Vidám, békés családi otthonról álmodik, visszaemlékezik arra az időre, amikor még szülei együtt éltek. Anyját elvonókúrára viszik, új családjával élő apjához költözhetne. De inkább állami gondozásba vett testvéreivel marad. Az intézeti gyerekek jelmezbálján már őt is a tarka forgatagban látni. Messziről úgy tűnik, mintha mosolyogna.

Jiři Svoboda filmjében szerencsésen váltakozik a líraiság a gondokkal terhes, olykor kegyetlen valóság bemutatásával. A rendező megérti kis hőseit, sokoldalúan és bensőségesen ábrázolja  mindennapos problémáikat. Az operatőri munka érzékeny és árnyalt, a valóságot megmegtörő emlékképbevágások hatásosak, nem öncélúak. A nagyszerű gyermekszereplők közül is kiemelkedik a csehszlovák ifjúsági filmekben gyakran látható Dita Kaplanova természetes, kedves játékával.

Ha nem is olyan egyenletesen erőteljes, kiforrott alkotás ez, mint mondjuk Rózsa János hasonló témájú filmje, a Vasárnapi szülők, s ha néhol már ismert elemekből építkezik is, azért felkavarja a nézőt. Nem tudjuk „kívülről” szemlélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6734