KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy mukkot se!

Bori Erzsébet

 

Marcus Mittermeier mert annyit, mit férfi merhet: megcsinálta A taxisofőr home video-változatát. De ez még nem minden: a Mux egyszersmind aktualizált Don Quijote- és germanizált Superman-történet is, humorral, horrorral, szexszel, magas- és tömegkulturális idézetekkel aláaknázva.

Mux, az egykori filozófushallgató harcba indul a modern Szodoma és Gomorra ellen. Magányos hősként kezdi, piti gyorshajtókat, bliccelőket, grafittiseket és járdára piszkító kutyák gazdáit füleli le. Felírja a delikvensek személyi adatait, majd megbírságolja őket. Nem a haszonszerzés motiválja, hanem a világjobbító szándék, s a dolog természetéből adódóan nem telik bele sok idő, hogy magasabb szintre lépjen. Egy akkora nagyváros, mint Berlin, tele van mindenféle rendű és rangú garázdákkal, szabálysértőkkel, bűnösökkel és bűnözőkkel. Mux előbb csak egy asszisztenst fogad maga elé, Gerd, a vérbeli lúzer – archetípusát tekintve Sancho Panza – személyében, aki videóra veszi a terepmunkát és nyilvántartást készít a vétkesekről. A statisztikák elemzése után Mux elégedetten állapítja meg, hogy a nagy többség hajlik a jóra, s csak tíz százalék a megátalkodott visszaeső. Velük már nem bánik kesztyűs kézzel (a büntetőexpedíciók kendőzetlen, Dogma-hű bemutatása igencsak naturális képsorokban jelentkezik, minek fényében némiképp meglepő, hogy a film – több fényes elismerés mellett – a gyermekzsüri díját is elnyerte hazájában), csontok törnek, elszabadulnak a testváladékok és néhány akaratlan haláleset is bekövetkezik, mintegy a „favágás” melléktermékeként.

A sztori egy pontján a film irányt vesz a médiakritika felé, hősünket ugyanis felkapja a sajtó, de ez a szálat az alkotók elejtik. Ahogy a többit is. Mux hadjárata eszkalálódik (valahogy úgy, mint a Veled is megtörténhetben), már rég az abszurdban járunk, s egyre inkább úgy tűnik, hogy a rendező nem találja a kiutat a filmből. Mintha nem tetszene neki az első befejezés, bedob egy új horgot: a két főszereplő kiszáll az országos méretűre duzzadt német feljelentő- hálózatból, és átteszi székhelyét Olaszországba. Az lenne ám a kihívás, megzabolázni a taljánokat! De ez már túl nagy falat egy amatőr igazságosztónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8251