KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar sci-fi

Beszélgetés Hatvani Balázzsal

Thelomeris

Csordás Attila

Decemberben moziba kerül az első, állami támogatás nélkül készített, független magyar SF-játékfilm, a Sorsvonalak.

 

A magyar SF-film, ha nagy ritkán mégiscsak készül egy-egy, nem látványos kiállításáról híres, alkotóinak szándéka szerint a Sorsvonalak (Thelomeris) döntő fordulatot hoz majd ebben.

*

Te vagy a film rendezője és producere is. Honnan jött az ötlet a film elkészítésére?

– Az ötlet igazából egy ötletfoszlányból jött, ami érdekes módon a film végével áll kapcsolatban, illetve azzal a gondolattal, hogy túlélhető-e a világvége.

– Mi az, amit mindenképpen érdemes tudni a történetről?

Az Óragyár tulajdonosa (Dörner György) irányítja a filmbeli várost, Thelomeris-t. Legalábbis azt hiszi, hogy irányítja, hiszen hamarosan kiderül, hogy talán a város irányítja őt, és a város központjának, a hatalmas Óragyár tornyának egészen egyedi elképzelései vannak, nem csak az ő, hanem az összes lakos jövőjéről. Az Óragyár tulajdonosának látszólag mindene megvan, hatalma az emberek, az egész város, és saját érzelmei felett. Kiderül azonban, hogy mégis vannak olyan események, amelyeket nem tud úgy alakítani, ahogy szeretné. Felesége (Bár Noémi Polli) az egyetlen, akit valaha is közel engedett magához, ám ő most halálos beteg. Az Óragyár alkalmazottai között is vannak, akik nem tudnak mindent úgy kontrollálni, ahogy szeretnének. Az apa (Kerekes József) új találmányán dolgozik, mikor élete keresztezi az Óragyár tulajdonosáét. Mindezt pedig egyetlen titokzatos embernek köszönheti, aki lehetőséget kínál a sors átírására, a város urának is lehetőséget adva haldokló felesége megmentésére. A sors azonban nem szereti, ha valaki irányítani akarja.

– Nem pályáztatok állami forrásokra a finanszírozáshoz, a film külső szponzorok pénzéből készül. Miért döntöttetek így, és mennyire járható ez az út?

– Az ok – amellett, hogy tudtam, nagyon nehéz lesz – teljesen egyszerű. Ez a film nemcsak attól teljesen más, hogy SF, vagy hogy olyan egyedi látványvilága van, amire hazai filmben még nem volt példa, hanem egy új gyártási modellt és hozzáállást próbál meghonosítani. Nem fordult meg a fejemben, hogy az adófizetők pénzéből, kényelmesen hátradőlve csináljak egy filmet. Nekem fontos, hogy a filmem érdekli-e az embereket, és a sikere hozzásegít-e a következő film elkészültéhez.

– A film zenéjéről is érdemes pár szót ejteni.

Gulya Róbert zeneszerző komponálta a zenéket, és a Magyar Rádió közel 70 fős szimfonikus zenekara játszotta fel őket. Gulya Róbert Amerikában, Chris Youngtól tanulta a filmzeneszerzést, és nagyon különleges ember. Fantasztikus zenéket képes írni, amelyek méltóak olyan filmzeneszerzők munkásságához, mint Jerry Goldsmith vagy Hans Zimmer. Ő keresett meg minket, amikor már úgy látszott, nincs Magyarországon olyan zeneszerző, aki képes arra, amit szeretnék. Remélem a hazai filmrendezők és filmgyártók végre felfogják, micsoda kincs az, amit Gulya Róbert tud, és nem csak akkor kapnak észbe, amikor már a verőfényes L. A.-ben, mondjuk, Michael Bay-nek komponál. (Egyébként a George Lucas nevével fémjelzett Skywalker Ranch-en is dolgozott, ami – valljuk be – nem kis dolog.)

– Milyen filmek voltak hatással rád, vannak rendező-példaképeid?

– Rengeteg film volt rám hatással. Az Alien 1-2, a Szellemirtók, a Szellemes karácsony Bill Murray-vel, az Idétlen időkig, Steven Spielberg korai munkái, vagy Richard Donner filmjei. A Kincsvadászok (The Goonies), és természetesen a régi Csillagok háborúja-filmek.

– Értek irodalmi hatások is?

– Biztosan, bár sorsdöntő „hatásra” nem emlékszem. Rengeteg könyvet olvastam, imádok olvasni. Philip K. Dicket szeretem, Asimov novelláit vagy Lovecraft bizonyos írásait. A könnyebb SF-szerzők közül Stephen King hatott rám leginkább (a Talizmán, a Sárkány szeme, vagy a Setét torony-széria is SF). Olyan fantasztikus írói tehetsége van, ami közel áll hozzám, inspirál.

– A filmnek – hazai körülmények között – szokatlanul nagy része tartalmaz CGI-t. Ki készíti az utómunkát? Van állandó stáb, ami végigkíséri az alkotási folyamatot?

– Az utómunkát a cégünk készíti, a Trickorn Productions (www.trickorn.com). Saját erőből, saját tervezéssel és kivitelezéssel készülnek a CG-trükkök. Rengeteg szabadúszóval működtünk együtt hosszabb-rövidebb ideig, akik nálunk dolgoztak a Sorsvonalak bizonyos fázisain (modellezők, textúrázók, kompozitorok és más szakemberek). Most arra törekszünk, hogy állandó effekt-stábbal nézhessünk a következő filmjeik elé, és úgy tűnik, sikerülni fog.

– A filmnek páratlanul igényes honlapja van (www.sorsvonalak.hu). Gondoljátok, hogy ez szükséges ma egy film felfuttatásához? Fontos szerepet tölt be a promóciós kampányban?

– Nagyon fontos a filmet kísérő kampány. Itthon ez is siralmas, ma már egy-egy plakátot sem tudnak igazán elkészíteni, túlgörcsölik, hogy „ne legyen Hollywood, se sablon”, és a végeredmény annyira más, annyira „egyedi”, hogy a minősége közelít a nullához és értékelhetetlenhez. Szeretném, ha ez is változna itthon. A Sorsvonalak olyan izgalmas látványvilággal rendelkezik, amire hatásos kampányt lehet majd alapozni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 15-15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9880