KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ketten az úton

Nagy V. Gergő

Two for the Road – brit, 1967. Rendezte: Stanley Donen. Szereplők: Albert Finney, Audrey Hepburn, Jacqueline Bisset. Forgalmazó: Fantasy Film. 111 perc.

A hatvanas évek második felének amerikai mozijában fölötte divatossá vált az európai modernizmusból ihletet meríteni, s az új-hullámos technikák keletje még Ó-Hollywood beérkezett direktorait sem hagyta hidegen. A tánckoreográfusként és musical-rendezõként (s kivált az Ének az esõben által) nevezetes Stanley Donen az álomgyári reneszánsz nyitóévében egy franciásan könnyû és szertelen párkapcsolati komédiára adta a fejét, amely ugyanakkor öntudatos elbeszélésmódját és flashback-technikáját tekintve – miként a közel ugyanekkor mozikba kerülõ A játszma vége vagy a Petulia – bízvást nevezhetõ Alain Resnais mûvei távoli örökösének.

A Ketten az úton Frederic Raphael által jegyzett szkriptje ugyanis négy idõsík között hetykén ugrándozva mesél egy angol építész (Albert Finney) és egy bájos amerikai lányka (Audrey Hepburn) házasságáról. A kusza cselekmény a – vélhetõleg – végleg megromlott viszony regisztrálásával veszi kezdetét, s innentõl a megismerkedés, a talmi boldogság, majd pedig az egyre hevesebb-komorabb acsarkodások asszociatív módon egybejátszott szcénái váltják-keresztezik egymást. Dél-Franciaországban, vidám nyári tájon járunk mind a négy szálon, ám a boldog együttlétek napsugaras képeit rendre melankóliával telíti a rákövetkezõk keserû tudása. Henry Mancini dús melódiái tovább erõsítik a kellemesen szomorkás hangulatot, ami pedig igazság szerint a vígjátéki epizódokban sem derül föl nagyon – a közlekedési poénok, a szatirikusra rajzolt mellékfigurák és a túlhajtott „running gag”-ek ugyanis csak elvétve mûködnek, ráadásul a brit prolis manírokkal dolgozó Albert Finney szájából jócskán idegenül cseng Raphael irodalmias (egyébiránt Oscar-díjra jelölt) forgatókönyvének mindahány bon mot-ja. BárStanley Donen megannyi, akkortájt újszerûnek mutatkozó megoldást bevet az ugróvágástól a burleszkes hatású, gyorsított jelenetekig, kedvesen bágyatag románcfilmje minden rendhagyó stílusvonása és õszinte, illúziótlan hangfekvése ellenére is régimódi munkának tetszik – elegáns, jólnevelt, ártalmatlan darab a Ketten az úton, amelyben a házastársi feszültségek szépen meghúzódnak a jó autók, a rikító ruhák, és az exkluzív tájak harsány színekkel megfestett kulisszái mögött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 589-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10772


előző 1 következőúj komment

csabaga#1 dátum: 2013-09-11 15:20Válasz
A film nem négy,hanem öt idősíkot használ.

Az amerikai lányka valójában angol,londoni.

A szerző biztosan látta végig a filmet?

Célszerű lett volna felhívni a figyelmet a félrefordításoktól hemzsegő,humortalan és cenzúrázott magyar szinkronra.