KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Szemben a többséggel

The Walking Dead

Huber Zoltán

Darabont apokalipszisében ösztön és civilizáció csap össze.

A zombi az élettelen testtel szembeni, elemi viszolygásunkat személyesíti meg, egy hordányi csoszogó élőhalott azonban már az arctalan, fékevesztett tömeg potenciális pusztításáról mesél, melyet kizárólag a civilizáció törvényei tarthatnak kordában. A The Walking Dead sikerének titka, hogy a tökéletesen adagolt fordulatok, az okos zsánerjátékok segítségével az egyéni és a többségi érdekek súrlódásairól, a lélek és az ösztön ősi harcáról mesél. Frank Darabont sorozatának sötét disztópiájában a hősök olyan erkölcsi dilemmákkal kénytelenek szembenézni, melyek a mai (amerikai) tévénézőt is erősen foglalkoztatják.

Darabont életművében a sajátos belső szabályok szerint működő, rideg és kíméletlen mikrovilág visszatérő kulcsmotívum, legyen az börtön (A remény rabjai), siralomház (Halálsoron) vagy földönkívüliek által megszállt kisváros (A köd). A rendező a hősöket rendre embertelen, reménytelennek tűnő szituációkba kényszeríti, majd egyetlen lehetséges kiútként az egymásra utaltság felismerését, az emberség megőrzését kínálja. A kultikus képregényen alapuló The Walking Dead hasonló alaptézisekből indul ki, elsősorban mégis A köd nyomvonalán halad, az ott vázolt jellemeket és konfliktusokat variálja. Az apokaliptikus események során véletlenül összeverődött, rendkívül vegyes társaság belső viszonyrendszere ezúttal is meghatározó a dramaturgia szempontjából, miközben a sorozat-forma lehetőséget ad az emberi természet és a közösségi létforma komplexebb vizsgálatára.

A sorozat a zombi-zsáner szinte minden fontosabb szituációját, szabályát és interpretációját megpendíti. A 28 nappal később markáns helyszíneitől a Holtak hajnala plázájáig számos hommage kerül az egyes epizódokba, a filmtípust gyakorta jellemző ironikus, morbid humornak azonban nyoma sincs. A húsra éhes, lélektelen halottak valóban félelmetesek, az atmoszféra pedig kísérteties, sötét tónusú. Az alkotók bátran nyúlnak más műfajokhoz is, a katasztrófa- és fertőzésfilmektől az ostrom- és rural-horrorokon át egészen a westernig számtalan alkotóelemmel gazdagítják a történetet. A sorozat mégsem esik szét, hisz változatos motívumokat egységes, zöldes-szürkés képi világ fogja össze, mely leginkább Az út puritán látványát idézi.

Darabont a korábbi sikerszériák leckéit, többek között a 24, a Breaking Bad és különösen a Lost narratív megoldásait építi tovább. A komor, fenyegető hangulat, az izgalom és a dráma igazi súlyát mégsem a hatásos dramaturgia, hanem a felszín alatt kibomló, igen súlyos kérdések adják. A The Walking Dead maroknyi csapata egy kiégett, hanyatló világ kihívásaival szembesül, melyen keresztül a demokrácia ellentmondásai éppúgy terítékre kerülnek, mint az eutanázia, vagy a lelkiismereti szabadság problémái. A túlélés érdekében a hősöknek szüntelenül felül kell vizsgálniuk a korábbi hitüket, ideológiájukat, míg a jó cél érdekében hozott kemény döntés, a csoportért vállalt egyéni áldozat problémája az angolszász morálfilozófia dilemmáit visszhangozza.

Darabont csapata a haszonelvűségtől a következmény-etikákig szinte minden ismert érvrendszert bírál, amikor a remény halványulását a lelkiismeret, az ősi emberi morál és a józan ítélőképesség fokozatos elvesztésével köti össze. A sorozat azonban nemcsak ilyen elvont, metaforikus síkon utal az USA lappangó ideológiai válságára: az eddig utolsó, harmadik évadban egyenesen a „jóléti elzárkózás” túlkapásaira, a terror fenyegetésére adott diktatórikus válaszokra, a liberális modell szűkülő lehetőségeire építi a konfliktusokat. Ezek után különösen izgalmas kérdés, vajon hogyan folytatják az alkotók a történetet. Ebbe a szabadon alakítható írói térbe annyi és olyan új szereplőt, helyszínt és konfliktust teremthetnek, amennyit csak akarnak – de amíg a látványos megoldásokat ilyen erős alapokra helyezik, a sorozat kilátásai rendkívül ígéretesek.

 

The Walking Dead – amerikai tévésorozat, 2010. Rendezte és írta: Frank Darabont. Kép:David Tattersall. Zene: Bear McCreary. Szereplők:Andrew Lincoln (Rick Grimes), Sarah Wayne Callies (Lori Grimes), Jon Bernthal (Shane Walsh), Laurie Holden (Andrea). Gyártó: AMC.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/07 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11515