KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Augusztus Oklahomában

Vajda Judit

August: Osage County – amerikai, 2013. Rendezte: John Wells. Írta: Tracy Letts. Kép: Adriano Goldman. Zene: Gustavo Santaolalla. Szereplők: Meryl Streep (Violet), Julia Roberts (Barbara), Julianne Nicholson (Ivy), Ewan McGregor (Bill), Juliette Lewis (Karen). Gyártó: Jean Doumanian Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 130 perc.

A Gyilkos Joe után Tracy Letts újabb darabját adaptálták vászonra: a magyar színházakban is játszott Augusztus Oklahomában szintén a „család ellen nincs orvosság” témára adott variáció, s habár elsőre posztmodernül kevert műfajú dramedynek tűnik, az előbbi adaptációhoz hasonlóan több ponton is fekete komédiába torkollik. A saját korábbi művön kívül azonban a dráma némely motívumaival az olyan klasszikusokra is emlékeztet, mint a Hosszú út az éjszakába Eugene O’Neilltől (alkoholista apa, drogfüggő anya, problémás gyerekek) vagy Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőnje (családi dzsembori kipattanó titkokkal), csak eleinte sokkal könnyedebb a hangvétel – hogy a végére szinte észrevétlenül váljon mind komorabbá a tónus.

Annak ellenére, hogy az Augusztus Oklahomábannak az eredeti szerző maga írta a forgatókönyvét, nem egy túlbeszélt, statikus, „lefényképezett színház” jellegű produkció született. Az alkotók egyrészt több külső helyszín beiktatásával törnek ki a négy fal közül (egy patinás középnyugati családi ház a fő helyszín), másrészt olyan szép vizuális megoldásokkal vonják el a figyelmet a szózuhatagról, mint egy három osztatú tükör elhelyezése a háttérben vagy egy gyönyörűen fényképezett madárraj. A mű ráadásul – szövegcentrikussága ellenére – saját magába kódolva is rejt némi dinamizmust, hiszen a játékidő nagy részében az egyik kulcsfigura, a gyógyszerfüggő, gyógyulófélben lévő rákos mátriárka kiszámíthatatlansága diktálja a ritmust. Abban viszont teljes mértékben követi a film a drámaadaptációk hagyományát, hogy remekebbnél remekebb színészi alakításokra ad lehetőséget, mellyel természetesen élnek is a rutinos játszók. Ennek köszönhetően az ismerős és már sokszor tárgyalt témák („a rokonság eltéphetetlen kötelék”; „a család olyan csapda, amiből nincs menekvés”) ezúttal is megrázó erővel kavarják fel a nézőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11637