KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A könyvtolvaj

Huber Zoltán

The Book Thief – amerikai-német, 2013. Rendezte: Brian Percival. Írta: Markus Zusak művéből Michael Petroni. Kép: Florian Ballhaus. Zene: John Williams. Szereplők: Sophie Nélisse (Liesel), Geoffrey Rush (Hans), Emily Watson (Rosa), Ben Schnetzer (Max). Gyártó: Fox 2000 Pictures / Babelsberg. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 125 perc.

A második világháború borzalmairól, a náci rezsim rémtetteiről újra és újra beszélni kell, friss nézőpontokat, eddig nem használt perspektívákat találni azonban egyre nehezebb. A harmincas éveit taposó ausztrál író, Markus Zusak a feladathoz emigráns szülei háborús történeteiből és Anna Frank naplójából merített ihletet. Sikerkönyve ígéretes alapötletre épül, a hitleri diktatúra hétköznapjait ugyanis egy árva német kislány szemszögéből tárja elénk. Bár a most elkészült mozgóképes adaptáció a young adult regények aktuális divathullámán futott be, a veretes kivitelezésű film vészesen eltéveszti a célközönséget.

A brit Brian Percival kiváló színészekkel, csodálatos képekkel dolgozik, mégsem tudja eldönteni, kinek meséli a történetet. A Harmadik Birodalom kulisszái között felcseperedő Liesel szomorú kalandjait a rendező nagy műgonddal, ám igen komótosan bontja ki. A mostohaszülők elfogadása, az első szerelem és a felnőtté válás motívumai az igényesebb tinimozikat idézik, míg a szentimentális, ünnepélyes fogalmazásmód a súlyosabb történelmi drámák megoldásait követi. Percival végig e két ellentétes minőség között ingadozik és nem képes megtalálni a közös nevezőt. Az aránytalanságok miatt végül a könnyfakasztás is elmarad. A kis Liesel sorsa bizonyára megolvasztja majd az idősebbek szívét, a kedves figura mégsem válik igazán érdekessé. A nagy ívű narráció, a könyvek szeretete erőltetett adaléknak tűnik és a nyilvánvaló kliséken kívül a náci Németországról sem tudhatunk meg semmi újat. Az embertelenség és a fanatizmus őrülete, az átlagemberek elkeseredett túlélési stratégiái elsősorban a fiatalabb korosztály számára szolgálhatnának fontos tanulságokkal. A lányka érzelmi problémáival ők azonosulhatnának a leginkább, a film kimért, míves stílusát látva azonban épp az ifjabbak unatkoznak majd a legjobban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11638