KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kész katasztrófa

Huber Zoltán

Trainwreck – amerikai, 2015. Rendezte: Judd Apatow. Írta: Amy Schumer. Kép: Cody Lee Lipes. Zene: Jon Brion. Szereplők: Amy Schumer (Amy), Bill Hader (Aaron), Brie Larson (Kim), Tilda Swinton (Dianna), John Cena (Steven). Gyártó: Apatow Productions / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 125 perc.

Judd Apatow újabb felfedezettjének neve bizonyára nem ismeretlen az amerikai stand up és a minőségi televíziózás fejleményeit követők előtt. Amy Schumer az elmúlt időszak egyik nagy szenzációja, a szókimondó New York-i hölgy kiváló szkeccs-sorozatával számos elismerést gyűjtött be. Első filmjének születését Apatow producer-rendezőként segítette, míg Schumer egy remek forgatókönyvet és saját színészi kvalitásait hozta a produkcióba. Az együttműködéssel szerencsére nemcsak ők, de mi is jól jártunk.

Schumer a korábbi munkáiból ismerős figurát hozza és most is felcseréli a megszokott nemi szerepeket. Önéletrajzi elemekben bővelkedő története hagyományos romantikus komédia annyi különbséggel, hogy jelen esetben ő hajszolja az egyéjszakás kalandokat és a férfi lesz az érzékeny, érzelmi kötődésre vágyó fél. Bár ez a csere önmagában még nem írja felül a műfaj klasszikus szabályrendszerét, e gesztusával Schumer egyszerre képes fricskázni a hétköznapi hímsovinizmus és a rosszul értelmezett feminizmus röhejes túlkapásait. Hősnőnk irigyelt szabadsága és felszabadult viselkedése ellenére sem érzi igazán jól magát a bőrében, ám mindezzel csak akkor szembesül, mikor felbukkan a szerelem lehetősége.

A személyes nézőpont és a remek mellékszereplők mellett a film legnagyobb erőssége a főszereplő érzelmi kiteljesedésének rendkívül érzékeny megragadása. A vaskos poénok mögött valódi karakterdráma rajzolódik ki, a megváltást a családi kapcsolatok újragondolásán keresztül a megfelelő önkép megtalálása jelenti. Schumer provokatív őszintesége és kritikus meglátásai kellő súlyt kölcsönöznek a romatikus mesének, így a végeredmény könnyedén kiemelkedik az aktuálisan divatos női vígjátékok mezőnyéből. Az Apatow-pecséttel pedig egy újabb tehetséges komika kerülhet a köztudatba, mely Schumer karrierje mellett a női egyenjogúság ügyének is jót tehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12391