KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy zűr Kis Kínában

Báron György

 

A címbéli Kis Kína természetesen a nagy Amerika, közelebbről San Francisco kínai negyede. A zűr arrafelé valóban nagy, sőt olyannyira beláthatatlan, amilyet csak pihent forgatókönyvírói agyak képesek kitalálni. Először két konkurens kung-fu banda gyilkolja halomra egymást, de ennek később semmi szerepe sem lesz a történetben, csak a látvány tiszta esztétikuma kedvéért kerülhetett a filmbe. Az egyik banda mintha valamivel rokonszenvesebb lenne a másiknál, de ez lényegtelen. Később újabb kínaiak tűnnek fel a porondon, egyenest az égből pottyantak Chinatownba, megállítják a feléjük szálló fegyvereket, s lila elektromos kisüléseket produkálnak, mint valamely zárlatos mosógép. Ők – amennyire a hallatlanul bonyolult történet egyáltalán követhető– mintha inkább a rosszakat támogatnák, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy mindenkit egyforma izzással csépeljenek és irtsanak. Főállásban pedig zöld szemű lányokat rabolnak, mivelhogy ősöreg és elképzelhetetlenül ronda főnökük kétezer éve vár arra, hogy egy zöld szemű hölggyel egyesülhessen, s ily módon megifjodjék. Kérdés persze, ha ekkora a hatalma, miért nem tudott idáig megfelelő hölgyet találni, miért kellett éppen a nyolcvanas évekig várnia, hacsak azért nem, mert eladdig nem volt sem film, sem új-Hollywood, ahol ilyesmiket ki szoktak találni. Ritka persze a zöld szemű kínai lány, az ember nem is érti, miért épp azt rabolgatnak, amikor – mint később kiderül – amerikai is megteszi. Igaz, ha jobban megnézzük, a két elcsent lány közül az egyiknek kék a szeme, csak a közelképeken veszik a fáradtságot, hogy zölddé varázsolják, bizonyára azért, hogy becsapják a villamos-töltésű kínaiakat, újabb várakozásra és végeláthatatlan folytatásokra késztetve őket. A ronda öregúrnak egyébként olyan csontvázakkal kidekorált várbörtöne és kínzókamrája van, amilyet talán még a távoli Üzbegisztánban sem láttak, valódi szörnnyel, amely megszólalásig hasonlít a Nyolcadik utas: a halál gyilokgépére, csak talán valamivel szelídebb. A levegőben lebegő kocsonyás nagy szem alighanem valamelyik Indiana Jones-filmben maradt felhasználatlanul, míg a dühtől szétrobbanó kínai teljesen eredeti ötlet, sokat törhették a fejüket, amíg eszükbe jutott. A főszereplő tökös kamionsofőr, Kurt Russell megpróbálja elfeledtetni, hogy ő nem a Harrison Ford, s ez többé-kevésbé sikerül is neki, hiszen maga Harrison Ford sem feledhetetlen. Mindenesetre dicséretes szerénységre vall, hogy nem Marlon Brandónak vagy Dustin Hoffmannak adja ki magát.

Végül nem biztathatom a nézőt azzal, hogy könnyen érthető filmre vált jegyet. Elképesztő, mi mindent képes kiötleni az üzlet által inspirált emberi elme, ha nincs egy fia gondolata sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4992