KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maradj!

Köves Gábor

Stay – amerikai, 2005. Rendezte: Marc Forster. Írta: David Benioff. Fényképezte: Roberto Schaefer. Zene: Asche & Spencer. Szereplők: Ewan McGregor (Sam Foster), Ryan Gosling (Henry Letham), Naomi Watts (Lila Culpepper), Bob Hoskins (Leon). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 103 perc.

 

A pszichológus és a beteg senki másra nem tartozó, zárt ajtók mögött zajló kapcsolata éppúgy hálás terepe a kukkolásnak, mint a gyóntatófülkék vagy a bírósági tárgyalótermek egy-egy thriller kedvéért bekamerázott terei. Innen, mármint a rendelőből indulunk most is: fiatal szaktekintély (Ewan McGregor) veszi át a rejtélyes okokból megüresedett egyetemi praxist, a zavart lelkű egyetemisták rutinesetei helyett azonban rögtön egy nehézsúlyú beteg szakad a nyakába, s osztja meg hősünkkel igen határozott öngyilkossági terveit. A festőnek készülő fiatalember nem tréfál, mint ahogy a forgatókönyvíró sem, aki egyre rejtélyesebb fordulatokkal – igaznak bizonyuló jövendölésekkel, egymásnak ellentmondó tényekkel, s józan ésszel felfoghatatlan jelenségekkel – bizonytalanítja el mind a McGregor által alakított figurát, mind a nézők által alakított közönséget. A sokasodó kérdőjelek és a sejtelmesre vett beállítások mindinkább egy látomásos világot, mintsem valóságos eseményeket sejtetnek, a megoldás azonban, hogy e New Yorknak látszó tájat, s annak valósnak látszó lakóit kinek a szemüvegén keresztül is látjuk tulajdonképpen, mint sokszor alkalmazott dramaturgiai csavar a fináléra marad. Arra nézvést, hogy ki is képzel kicsodát (a költő szavaival élve: Dsuang Dszi-e a lepkét, vagy éppen a lepke őt) bár megnyugtató választ kapunk, az egyértelmű megoldás kényszere azonban sokat ront ezen az egyébként profi módra kivitelezett thrilleren. A végkifejlett csattanójához költeni az előzményeket ismert módszer, ha nem is a legelegánsabb eljárás. Mindenesetre a rendező – a műfajokat ruha módjára váltogató Marc Forster – profi időhúzó, és amíg lehet, elodázza az igazságot, miszerint a Maradj! nem több szórakoztató szemfényvesztésnél.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8615