KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vén csontok

Alföldi Nóra

Old Dogs – amerikai, 2009. Rendezte: Walt Becker. Írta: David Diamond és David Weissman. Kép: Jeffrey L. Kimball. Zene: John Debney. Szereplők: John Travolta (Charlie), Robin Williams (Dan), Kelly Preston (Vicki), Bernie Mac (Jimmy). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 88 perc.

 

Hollywood öregszik, az ezüstvászon egykori tánckirálya John Travolta is úgy látja jobbnak manapság, ha feles energiáit inkább bárgyú, geronto-vígjátékok burleszk-poénjaiban vezeti le – Walt Becker direktorral karöltve immáron második alkalommal humorizálgatnak a késő 50-es generáció kapuzárási pánikjain. Kétségtelen, hogy a téma kifogyhatatlan; nincs is mókásabb dolog a pukizós vicceknél, derékfájásoknál, szívgyógyszer-mellékhatásoknál, és a magas koleszterinszintnél.

Dan és Charlie 100 éve üzlettársak, 200 éve szimbiózisban élő barátok, az idővel való méltatlan ám roppant agilis harcuk új fordulatot vesz, amikor Dan életében felbukkan egy kellemes színfolt a múltból, aki hozza magával egyéjszakás kalandjuk gyümölcseit is: egy hét éves ikerpárt. A felnőtt-gyerek kapcsolat mindig súlyos áldozatokkal jár, a bevált hollywoodi vígjáték-recept szerint sorjáznak tehát a hajmeresztő kalandok: műemlékek válnak a tűz martalékává, milliós üzleti szerződések hiúsulnak meg, törnek a farcsontok, gyűrődnek a ráncok, és természetesen Walt Becker-i szerzői motívum szerint, ha labda van a színen az előbb-utóbb kényes testrészeken (ágyék, fej) pattan.

Nem valószínű, hogy a Vén csontok alkotói a filmcímmel reflektálni kívántak a mű minőségére is, de sikerült nekik: a mindössze 88 pilledt percet kitevő darab alapötletét és gegparádéját tekintve is jócskán túl van szavatossági idején. Becker néhol próbálkozik, például a sztorizgatós flashback-eket igyekszik – cirka 10 évvel ezelőtt trendi – hip-hop montázzsal üdíteni, sőt túlsúlyos zsírpárnák sem türemkednek ki a tucattörténet vonalvezetésén, a 20 évvel ezelőtti macsó férfidezodorok illatán azonban átüt az enyhe izzadtságszag – no persze vannak páran, akik épp ezt szeretik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10075