KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó léghajlító

Roboz Gábor

The Last Airbender­ – amerikai, 2010. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Andrew Lesnie. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Noah Ringer (Aang), Nicola Peltz (Katara), Jackson Rathbone (Sokka), Dev Patel (Zuko). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 103 perc.

 

Az ígéretes kezdés után elszomorító hanyatlást mutató Shyamalan-életmű legfrissebb darabja radikális váltást jelez műfaji, stiláris és tartalmi értelemben (illetve a költségvetést tekintve) egyaránt. A hírnevét misztikus thrillerekkel megalapozó szerző aktuális mozija nagyszabásúnak szánt fantasy, ami a Nickelodeon népszerű rajzfilm-sorozatának (Avatár – Aang legendája) első évadján alapul. A számos ázsiai forrásból táplálkozó alapmű laza adaptációjának története egy olyan világban játszódik, amelyben a négy őselem (víz, föld, tűz és levegő) tisztelete alapján szerveződő, sokáig békében élő emberi közösségek nyugalmát egy idő után megzavarja a többi kasztot leigázni vágyó Tűz Népe. A hadjáratra induló horda vagdalkozásának egyedül az úgynevezett Avatár vethet véget, aki a világ kiválasztottjaként egymaga képes hajlítani (vagyis irányítani) az összes elemet, a film pedig a hosszú távollét után visszatért békekovács viszontagságos kalandjának első részét meséli el.

A műfajjal eddig csak kacérkodó rendező (Lány a vízben) ezúttal láthatóan epikus fantasyt szándékozott forgatni, a végeredményben azonban a forrásmű érthető karcsúsításánál zavaróbb Shyamalan érthetetlen slendriánsága. Az utolsó léghajlító nem csak párvonalas figuráival, időnként egészen hitvány alakításaival, redundáns párbeszédeivel és kiszámítható cselekményével, hanem fantáziátlan akciójeleneteivel és nem éppen versenyképes CGI-trükkjeivel is bosszantó hatást kelt. Úgy fest, a csattanós történeteivel befutott rendező most már csak akkor okozna igazi meglepetést, ha az egyre esetlenebb és egyre több sebből vérző filmek után újra egy visszafogottabb és mívesebb munkával rukkolna elő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10258