KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A nyakörv

Géczi Zoltán

Danny the Dog/Unleashed – amerikai–francia, 2005. Rendezte: Louis Leterrier. Szereplők: Morgan Freeman, Bob Hoskins, Jet Li. Forgalmazó: Gamma. 115 perc.

 

Bizarr vonósnégyest alkot a francia producerpápa (Luc Besson), az önjogán ritkán emlegetett rendezőiparos (Louis Leterrier), az ázsiai harcművészeti filmek királya (Jet Li) és a kortárs színészklasszisként nyilvántartott amerikai veterán (Morgan Freeman). A kollaboráció eredménye a partitúra színvonalán túl csakis azon múlhat, hogy ki képes magához ragadni az elsőhegedűs szerepét, melyikük interpretációja jut érvényre a közös produkcióban.

Luc Besson szkriptje sokkalta betegesebb és erőszakosabb, mint azt a gall filmgyárigazgató szakmai önéletrajzát ismervén megszokhattuk. Főszereplője, Danny retardált, állati sorban tartott férfi; harcra kondicionált, hiperagresszív pitbull, aki egy londoni uzsorás (Bob Hoskins) megtorlófegyvereként működik. Primitív életvitelét egy baleset töri meg, s megszokott környezetből kiesvén egy vak zongorahangoló fogadja be, ki nevelt lányával együtt veszi pártfogásába. Új családja szélesre tárja előtte egy másik világ kapuját, melyből adódóan veszedelmes igények támadnak benne, miközben szolgálatait hiányoló régi gazdája is vissza akarja szerezni értékes csatlósát.

A nyakörv szinte sértően szimpla dramaturgiára épített, helyenként – főleg a játékidő második harmadában – mégis elragadó, megejtően szentimentális film, amely különös ambivalenciája ellenére is mindvégig működőképes tud maradni. Freeman még akkor is jó, amikor nem az, ennélfogva a vak mentor figuráját is a született gentleman fölényes eleganciájával valósítja meg; Pierre Morel szobabelsői Zsigmond Vilmos intim hangulatú képeit idézik, a kvartett vezérszólamát azonban a merőben idegen szerepre szerződött Jet Li játssza. A kultikus harcművész bávatagon merengi a zongorát, bolondos bájjal harap a fagylaltba, a kölyökkutyák kíváncsiságával fürkészi a világot, s bár drámai színészként nem bizonyul kiugró tehetségnek, ugyanakkora szívvel és odaadással alakítja a traumatizált kisfiút, mint ahogy küzd – ez pedig még ma is sokkal több az elégségesnél.

Extrák: Werk; kisfilm; kimaradt jelenetek; bakiparádé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10352