KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az én Amerikám

Forgács Nóra Kinga

My America – ausztrál, 2011. rendezte: Hegedűs Péter. Írta: Mark O’Toole és Hegedűs Péter. Kép: Randall Wood, Kathryn Milliss és Shing Fung Cheung. Zene: Caitlin Yeo. Gyártó: Freshwater Pictures / Soul Vision. Forgalmazó: Vertigo Kft. Feliratos. 90 perc.

Hegedüs Péter dokumentumfilmje ambivalens darab: Amerika szerepét boncoló kérdései hol elleplezik, hol aláhúzzák benne a személyes vallomás és az önmegértés hangsúlyait. Üde, pimasz esetlensége, logikai bakugrásai, vagány vizuális világa kevés volna ahhoz, hogy egy korosztály és egy speciális földrajzi-történeti-politikai kontextusba ágyazott egyén figyelemre érdemes megszólalásának tekintsük. Néhány erénye azonban az élvonalba repíti a (félig) hazai kreatív dokumentumfilmezés terepén.

A legfontosabb az árnyalt és önreflektív elbeszélői pozíció: hőse, a filmkészítő Hegedüs Péter egyszerre halad előre monomániásan a gyermekkori, nosztalgikus, hollywoodi filmekből összemaszatolt Amerika-kép felszámolásának, a modern Amerika megértésének és a világ Amerikával szembe szegezett jogos vagy jogtalan vágyai-elvárásai közvetítésének útján. Mindeközben folyamatosan rákérdez saját produktumának hitelességére – leleményes freudi kontextusban, az '56-os miniszter nagyapa, a disszidens apa, a privát hősök-alternatív apa figurák (Reagan, Schwarzenegger) és az analitikus „jelenlétében”. A második értékes vonás az ártatlanság-értetlenség-éretlenség elveszítésének plasztikus rajza, amit vizuálisan is megtámogat a gyakran ironikus kommentárt nyújtó animáció, és a bárdolatlan igazságok kimondása, melyek közül hősünket az a közhely sújtja leginkább, hogy a kérdező filmkészítő semmiféle felelősséget nem vállalhat alanyaiért, csakis a filmért felelhet. A harmadik meggyőző érv a gyermeki és felnőttes gondolkodásmódot ütköztető elbeszélés felépítése, ami a hollywoodi hatásvadászat és velőbe vágó őszinteség pengeélén egyensúlyoz. Így aztán Az én Amerikám a kortárs szkeptikusoknak való, akik lépésről lépésre kérik rajta számon a konzisztens gondolkodást, hogy azután mégis egy elnagyolt, szubjektív világképet megismerve leljék meg egy felnőtté érő alteregó, önmaguk szórakoztató portréját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10902