KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Határsáv

Gyógyhatás

Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata

Nagy V. Gergő

Képes-e a művészet egy társadalmi trauma kezelésére? A Deller nevezetes akcióját dokumentáló Mike Figgis-filmet a Kassák Múzeumban mutatták be.

Bizarr és félelmetes látvány tárult azok elé, akik 2001. június 17-dikén a Dél-Yorkshire-i Orgreave-be látogattak: a csekély lélekszámú angol falu melletti mezőn a mélán bámészkodó helyiek láttára ezernyi felhergelt bányász és ugyanannyi gumibotos rohamrendőr esett egymásnak – szinte a megtévesztésig hasonló módon, mint tizenhét évvel azelőtt. Régi tudás, hogy a történelem ismétli önmagát – ezúttal azonban a kortárs művészettől kapott ebben hathatós segítséget, hiszen a nyolcvannégyes brit bányász-sztrájk leghevesebb ütközete Jeremy Deller szédítő szabású performanszában elevenült újra. A szakszervezeti mozgalom és a thatcheri neoliberalizmus döntő csatáját minuciózus történeti hűséggel játszották újra a nagy számú résztvevők: stimmeltek a kitűzők („Cole Not Dole”), a skandált szövegek („az egyesült bányászokat sosem fogják legyőzni”) és a karhatalmi műveletek is, miközben a roppant apparátussal kordában tartott akció szereplői között feltűnt számos, az egykori összecsapásban aktív rendőr és sztrájkoló – olykor az egykorival ellenkező oldalon.

Az orgreave-i csata eredetiségét jelzi, hogy elsőre nem is olyan könnyű eldönteni, mivel állunk szemben. Vajon az Angliában tucatszám rendezett „történeti rekonstrukciók” egyike ez csupán, amelyekben a nemzeti história nagy eseményeit játsszák újra a szórakoztató hatás céljából? Netán egy sörsátor mellé szervezett társasági eseményt látunk, vagy épp egy tévéfilm (rendezte: Mike Figgis) kedvéért inszcenált cselekményt, talán Deller vonatkozó könyvének (Az angol polgárháború, II. rész) illusztrációját, esetleg a konceptuális művészet különösen komplex példáját? Alighanem ez utóbbi mondható a legpontosabb leírásnak, amennyiben Deller alkotása mindezt egyszerre jelenti – miközben legalább annyira a kollektív emlékezet terapikus aktusa is, afféle katartikus hatású közösségi gyakorlat, amely egy alapvetően traumatikus társadalmi tapasztalat (a hagyományos értelemben vett munkásosztály felbomlása; a jóléti állam és a szakszervezeti mozgalom vége) feldolgozására tett kísérletet. Az orgreave-i csatát újrajátszó bányászok és rendőrök nem csupán saját személyes élményeikkel és egykori tetteikkel voltak kénytelenek számot vetni az akció során, de a múlt (hovatovább: a történelem) közvetlen átélése révén a társadalmi trauma megértésébe, értelmezésébe is belevonódtak. Feltoluló emlékekről, nem feledett sérelmekről mesélnek a Figgis dokumentumfilmjében nyilatkozó bányászok – s habár a rendőrattak a rekonstrukció során is győzedelmeskedik a mozgalmuk fölött, a kudarcos küzdelem ezúttal mégis felemelő.

Deller irdatlan mennyiségű interjú alapján, s kivált a bányászok élményeire támaszkodva komponálta meg az alkotását – amely ilyenformán leginkább a perspektívája révén értelmezi újra az eseményeket. Míg a nyolcvanas évek híradásai jobbára hőbörgő agresszorokként ábrázolták a munkájukért küzdő bányászokat (a BBC az események sorrendjét is manipulálta ennek érdekében), addig az eseménysort újrajátszató Deller következetesen igyekszik képviselni a bányászok nézőpontját. A korabeli híradók és a rekonstrukció feszültségére épül a re-enactment rögzítését vállaló Mike Figgis filmje is. Merthogy a főként formai kísérleteiről nevezetes direktor munkája egészében olyan hatást kelt, mintha egy archív felvételeket használó, hagyományos doksi volna – miközben persze világossá teszi, hogy rekonstrukciót látunk, ekként pedig éppenséggel a televíziós dokumentarizmus mesterségességére is fölhívja a figyelmet. Figgis filmje az egykori eseményekre emlékező résztvevők vallomásait az újrajátszott összecsapások dinamikus képeivel váltogatja – visszafogottan, lényegre törően, minden sallangot kerülve mesél tehát, akárcsak egy korabeli BBC-adás (igaz, a rendező néhány kézjegyszerű megoldása azért tetten érhető, lásd az általa jegyzett, melankolikus zenét, a párhuzamos szerkesztésmódot vagy a cselekményt jelentőségteljes szünetekkel központozó blankokat). Profin megcsinált, tévére szabott dokumentumfilm Az orgreave-i csata – éppannyira szabványos és konform darab a formáját tekintve, mint amennyire pezsdítő és felforgató az, amiről tudósít.

 

Az orgreave-i csata (The Battle of Orgreave) – angol dokumentumfilm, 2001. Rendezte: Mike Figgis. Performance rendező: Jeremy Deller. Gyártó: Artangel – Channel 4. 62 perc. A Kassák Múzeum bemutatója.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 46-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11354