KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Daliás idők

Varga Zoltán

Magyar, 1984. Rendezte: Gémes József. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 80 perc.

Az 1980-as évek első éveiben a Pannónia Filmstúdió a közkedvelt sorozatok epizódjaiból összefűzött nagyfilmek mellett a merész kísérletezések, a formai útkeresés iránt is nyitottnak bizonyult az egészestés animációk terén. Kovásznai György trendindító, minden szabályra fittyet hányó 1979-es Habfürdője után következett Jankovics Marcell látomásos remekműve, a Fehérlófia, majd pedig Nepp József groteszk humort piedesztálra emelő rajzfilmje, a Hófehér is megszületett.

Ebbe a sorba illik Gémes József Daliás időkje is, Arany János Toldi-trilógiájának szabad adaptációja, amely nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is egyedülálló, jelentős külföldi díjakkal elismert mű: mintegy három évtizedig az egyetlen egészestés festmény-animációként hivatkozhattak rá, amely a képzőművészethez legközelebb álló animáció-típust megkísérli a történetmeséléssel összeegyeztetni. A festmény-animáció iránti elkötelezettség és az egészestés film rendezésének tapasztalata vezetett a Daliás időkhöz: a Pannónia első külföldi nagyjátékfilmes megbízatásának magyar társalkotójaként a Hugó, a víziló felett bábáskodott a direktor, egyedi rövidfilmjei pedig – nemzetközileg is feltűnést keltett, kiváló darabok – a festmény-animáció és a fekete humorra fogékony, szimbolikus fogalmazásmód összekapcsolásáról tanúskodtak. A fanyar művészet-kritikaként és világvége-vízióként egyaránt felfogható Koncertissimo, a harmónia megtörésének ironikus meséjét tálaló Díszlépés, vagy a halottsiratás társadalmi rítusát fonákjáról láttató Temetés persze nem humorával előlegezi a Daliás időket, sokkal inkább a tömegjelenetek favorizálásával, a mozgásba hozott tömeggel. Vágtató lovagok, nagyszabású csatajelenetek szekvenciái szegélyezik a Daliás időket, melynek a XIX. század végi festészet táblaképeit idéző vizualitása ugyan nem mindig találja meg a mozgó és a statikus elemek kényes egyensúlyát, miként az elnagyolt és a részletgazdag ábrázolásmód váltogatása sem feltétlenül előnyös – a látványalkotás összességében mégis lehengerelheti a nézőt. Noha a főhős hangkommentárja kíséri a képeket, az eredeti változat még rendhagyóbb lett volna: csak zenekíséretet terveztek hozzá – a Műsorpolitikai Bizottság azonban kizárólag szöveggel „emészthetőbbé téve” hagyta jóvá a filmet.

Extrák: Gémes József animációs rövidfilmjei (Koncertissimo; Díszlépés; Temetés), továbbá egy interjúfilm a rendezővel (Mestersége: festő, animátor).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11671