KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyilkos szezon

Bocsor Péter

Killing Season – amerikai, 2013. Rendezte: Mark Steven Johnson. Szereplők: Robert De Niro, John Travolta, Milo Ventimiglia. Forgalmazó: ProVideo. 91 perc.

A Gyilkos szezon alkotói bevallottan olyan mintákat követtek, mint A lápvidék harcosai (1968), a Gyilkos túra (1972) vagy A vadon foglyai (1997), amikor az érintetlen természetben élethalálharcot vívó, és közben morálisan felőrlődő férfiak küzdelmének toposzához nyúltak. Evan Daugherty forgatókönyvíró eredetileg a Shrapnel címet adta a történetnek, amelyben két, ellentétes oldalon harcoló második világháborús veterán évtizedekkel a háború után megpróbál leszámolni egymással és a saját múltjával. Noha a címet megváltoztatták, és az immár boszniai veteránok − egy az önbíráskodás bűnébe esett amerikai katona (Robert De Niro), és a brutális szerb szabadcsapat, a Skorpiók kínzómestere (John Travolta) − által vívott személyes háborút a jelenbe helyezték át, a forgatókönyv eredeti címe továbbra is kulcsot kínál a film alapkonfliktusának megértéséhez.

A közelmúlt háborús traumája ugyanis mindkettejük számára feldolgozhatatlan élménynek bizonyul, akár egy bennmaradt gránátrepesz, amelynek eltávolításához akaratra, vagyis a múlttal való szembenézésre, az ősellenségnek tett vallomásra van szükség. Olyan belső konfliktusra épül tehát a történet, amely remekül illeszkedik az említett filmes elődök tematikájába, és a két főszereplő izgalmas, eltérő irányú jellemfejlődését ígéri.

A film elején pergő képekben felvázolt ígéretes koncepciót azonban zavarba ejtően gyengén bontja ki Mark Steven Johnson rendező (Simon Birch, a kisember; Daredevil). Az egymáson keresztüli önmegértés lehetőségét kínáló párharc hamar mechanikus szerepcserék sorozatává silányul, amelyben az éppen nyerő helyzetben lévő, az ellenfelét foglyul ejtő fél közhelyes monológjai elég időt hagynak a másiknak, hogy az felülkerekedjék. Eközben hol túlzóan erőszakos, hol pedig már-már komikus kínzási módszerekkel − amilyen például a cukor helyett drámai mennyiségű sóval ízesített limonádé locsolása − araszolnak az így valóban megkönnyebbülést jelentő közös vallomás felé: mi egyformák vagyunk, te és én.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11673