KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A 42-es

Pápai Zsolt

42 – amerikai, 2013. Rendezte: Brain Helgeland. Szereplők: Harrison Ford, Chadwick Boseman, Nicole Beharie. Forgalmazó: ProVideo. 128 perc.

 

A baseball fekete zsenije, Jackie Robinson az amerikai sporttörténelem egyik legnagyobb alakja: nevét az ország minden lakója ismeri, kitüntetett helye van a kollektív tudatban, legendájánál talán csak Muhammad Alié nagyobb. Robinson jelentőségét egyebek közt ékesen bizonyítja az a tény, hogy pályája csúcsán, 1950-ben már játékfilmet forgattak róla, melyben a főszerepet maga alakította. A The Jackie Robinson Story azonban nem Hollywoodban, hanem a partvonalon készült (Hollywood nyersen rasszista okokból hárította el magától a projektet), az álomgyári munkások régi adósságot törlesztettek tehát azzal, hogy idén emléket állítottak a géniusznak.

Robinson nem csak sportolói talentuma miatt szerzett hírnevet, hanem mert működésének erős politikai színezete volt. Éppen akkor – közvetlenül a II. világháború után – lépett színre és játéktérre, amikor lassan kezdtek beizzani a polgárjogi küzdelmek az országban, és túlzás nélkül állítható, hogy ebben a folyamatban neki főszerep jutott. A profi baseball-liga első fekete játékosaként hatalmas teher nyomta a vállát, hiszen nemcsak az ellenfelekkel, hanem a nézők előítéletességével is meg kellett küzdenie.

A korábban forgatókönyvíróként szép sikereket arató (például A tűzben edzett férfit és a Titokzatos folyót jegyző), rendezőként azonban gyengébben teljesítő – a Visszavágót, a Lovagregényt abszolváló – Brain Helgeland a lassított felvételektől kezdve a diadalmas kísérőzenén keresztül az eleinte kevéssé magabízó, ámde idővel megacélosodó hős toposzáig és a karrierdramaturgiáig csurig tölti sportfilmes klisével a művét. A 42-es pompás tempójú, példásan megszerkesztett mozidarab, és még a klasszikus hollywoodi értékrendet és ideológiát büszkén vállaló attitűdje is szimpatikus (a bujálkodó edzőt felfüggesztik, a mocskolódó másikat bocsánatkérésére kötelezik, és egyáltalában: mindenki megkapja, ami neki dukál). Csupán egyetlen probléma van ezzel a filmmel, mégpedig az, hogy alig okoz meglepetést. Vannak ugyan benne leleményesebb, sőt: eredetibb megoldások (a forgatókönyvet is jegyző Helgeland a menedzsert adó Harrison Fordot ragyogó mondatokkal ajándékozza meg, és sikerül kihoznia a színészből pályafutása utóbbi évtizedeinek legkarakteresebb alakítását), egészében azonban éppen olyan a film, amilyennek az egyszeri ember egy mitikus amerikai sportolóról szóló, minden ízében polkorrekt, kortárs hollywoodi (re)produkciót elképzel.

Extrák: egy kisfilmben Harrison Ford és a Jackie Robinsont alakító színész, Chadwick Boseman beszél a szerepeik teremtette kihívásokról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11679