KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Hurok

Kitörési kísérlet

Baski Sándor

Madarász debütfilmje sci-fi helyett misztikus thriller és romantikus dráma ambiciózus keveréke.

 

Máshol sablonos választásnak, nálunk bátor, sőt vakmerő gesztusnak minősül, ha egy fiatal rendező Tarkovszkij vagy Tarr helyett Spielberget jelöli meg példaképül. A szakmát Tarantino módra, felsőoktatási intézmény helyett videókölcsönzőkben és mozikban kitanuló Madarász Isti igazi outsiderként került bele a magyar filmvilágba. Rajongói nézőpontját és műfajorientáltságát karrierje kezdetétől nyíltan vállalja, még ha eddigi sorozatos bérmunkái (Barátok közt, Hacktion) és televíziós produkciói (A legyőzhetetlenek, A fekete múmia átka) leginkább arra adtak lehetőséget, hogy alkalmazkodóképességéről tanúbizonyságot tegyen.

Első nagyjátékfilmjének tétje így nem csak az volt, hogy képes-e átlépni a kisképernyő világából a moziéba, de az is, hogy műfaji filmesként meg tudja, vagy akarja-e egyáltalán a saját hangját találni. A választ részben már a téma kijelölése megadta: sok debütáns kollégájához hasonlóan Madarász is a korai kisfilmjeihez nyúlt vissza, ott folytatva a gondolatmenetet, ahol nagyjából tíz éve abbahagyta. Az Előbb-utóbb (2006) az időutazás motívumára húzott fel egy izgalmas thriller-szituációt, a superDIGITAL (2008) etűdje pedig a tudományos fantasztikus körítést mellőzve játszott el a tér-idővel. A Hurok mindkét produkcióból merít: a folytonos újrakezdés dramaturgiai megoldását az előbbiből, a mágikus videófelvétel ötletét az utóbbiból.

Műfaji előképekből sincs természetesen hiány, a Találmánytól az Időbűnökön és a Forráskódon át A holnap határáig lehetne sorolni a hasonló húrokat pengető produkciókat, de amíg ezek a filmek megpróbálnak a saját világukon belül valamilyen magyarázatot találni a jelenségre, addig a Hurok a tudományos-fantasztikum kettőségéből az előbbit teljesen zárójelezi. Madarász valójában nem sci-fit, hanem misztikus thrillerbe oltott romantikus drámát forgatott, vagyis a külsőségeket (plánozás, ritmus, zenehasználat stb.) illetően követi a hollywoodi mintákat – fegyelmezetten és magabiztosan –, de a zsánerszabályokhoz kellő rugalmassággal nyúl.

A Hurok legnagyobb erénye – némiképp talán meglepő módon –, hogy a csavaros cselekményt képes megszabadítani a logika béklyójától, így még az obligát időparadoxont is elbírja. Madarász íróként (is) komoly kockázatot vállalt – ha a fináléra nem kerül helyére a kirakós minden darabja, akkor hiába építgeti másfél órán át az óriáspuzzle-t –, de közben némi könnyedséget is jelenthetett, hogy az időhurok-dramaturgiának köszönhetően a film az első perctől az utolsóig expozícióból áll – a néző soha nem dőlhet hátra a mindentudás nyugalmával, minden újrakezdés új információkat és váratlan fordulatokat hoz.

Miközben az egymásba gabalyodó idősíkokkal zsonglőrködik, Madarász a sci-fiktől elvárható tudományos magyarázattal adós marad – még a főhősből is hiányzik a megértés szándéka – erre azonban nyomós oka van. A Hurok valójában nem A holnap határának és műfajtársainak a rokona, hanem az Idétlen időkig sajátos nevelődéstörténetének. A kisvárosi purgatóriumban ragadt önző és érzéketlen időjóshoz hasonlóan a gyógyszercsempész Ádám is csak akkor léphet ki az ördögi körből, ha a szeretett nő kedvéért feladja egoista énjét – az új és a régi Ádám fizikailag is megjelenített összecsapása olyan ziccer, amelyet Madarász szerencsére nem is hagy ki.

Ha drámaként mégsem működik annyira a film, mint thrillerként, annak több oka is lehet. A díszletszerű, kissé művi helyszínekért nyilván a szűkös költségvetés a felelős, a történet és a szereplők kiszakítása az ún. magyar valóságból ellenben tudatos döntés lehetett. Az élő, lélegző Budapest lecserélése egy generikus nagyvárosra nyilván a műfajiságot kívánja szolgálni a feleslegesnek gondolt sallangok lemetszésével – ez akár a film nemzetközi karrierjét is segítheti –, de inkább csak sterilebbé teszi az atmoszférát. Ezt a hatást erősítik a helyenként papírízű dialógok is – Madarász mindent kimondat a szereplőivel, a színészeknek így kevés terük marad a valódi, karakterformáló játékra.

Az utolsó és talán legfontosabb kirakós így végül mégsem kerül a helyére, Madarász vizsgafilmje azonban ezzel együtt is sikeresnek minősíthető. A Hurok minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a korábban lenézett, tájidegennek minősített műfaji gyakorlatoknak is van helyük a magyar filmpalettán.

 

HUROK – magyar, 2016. Rendezte és írta: Madarász Isti. Kép: Nagy András. Vágó: Kovács Zoltán. Hang: Balázs Gábor. Társíró: Lovas Balázs és Gigor Attila. Producer: Hutlassa Tamás. Szereplők: Száraz Dénes (Ádám), Martinovics Dorina (Anna), Anger Zsolt (Dezső), Hegedűs D. Géza (Doki), Elek Ferenc (Hurley). Gyártó: Café Film. Forgalmazó: Fórum Hungary. 105 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12725