KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A lökött tesó

Kránicz Bence

Our Idiot Brother – amerikai, 2011. Rendezte: Jesse Peretz. Szereplők: Paul Rudd, Elizabeth Banks, Zooey Deschanel. Forgalmazó: Fantasy Film. 90 perc.

 

A „bölcs vadember” típuskaraktere felettébb jól jön, ha a felszínes emberi kapcsolatokat vagy abszurd társadalmi konvenciókat bírálnák a filmesek. A lökött tesó címszereplője is Kaspar Hauser örököse: a légynek sem árt, de őszintesége, nyíltsága, alakoskodást és hamisságot nem tűrő jelenléte folytán mégis terhessé válik környezete számára. Ned azért kerül börtönbe, mert jóhiszeműen füvet ad el egy rendőrnek. Szabadulása után édesanyjához költözik, majd sorban összevész a szeretteivel, hiszen saját élethazugságaikra, kisstílűségükre ébreszti rá a napi mókuskerékben vergődő rokonokat.

A főhőst a sorozatszerepei után Judd Apatow komikusi köréhez csatlakozó, legújabban Hangyaként a Marvel szuperhőselitjébe is felvételt nyert Paul Rudd játssza, rokonszenves egyszerűséggel, mellőzve a ripacskodást. Figuráját izgalmasabbá teszi, hogy nehéz eldönteni, Nedet csupán az önsegélyező könyvekben fennen hangoztatott „pozitív gondolkodás” vezeti, vagy netán enyhén autista, a lényegen – a testvérek álságos viszonyain, folytathatatlan rutinján – azonban ez nem változtat. Rudd körül az amerikai indie film fősodrából merített szereplőgárda vonul fel, az angyali Zooey Deschaneltől a Városfejlesztési osztályból dobbantó Adam Scottig, a társulat pedig a meglepetéseket nem tartogató sztorit is kellemesen élvezhetővé teszi.

A film ugyanakkor jó példa rá, milyen kiszámíthatóvá és izgalommentessé váltak a könnyűsúlyú sztárokat felvonultató, Sundance-kompatibilis, keserédes családi dramedyk. A rendező, Jesse Peretz első filmje, a First Love, Last Rites Ian McEwan-adaptációja még bátran merte folytatni a kilencvenes évek amerikai művészfilmjének Gus Van Sant- vagy Hal Hartley-féle melodrámai megközelítését. A lökött tesó se rossz, de efféle bátorság, vagy akár csak egy pici fésületlenség és szenvedély fájóan hiányzik belőle.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12850