KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hét nővér

Roboz Gábor

Seven Sisters – amerikai-angol-belga-francia, 2017. Rendezte: Tommy Wirkola. Írta: Max Botkin és Kerry Williamson. Kép: José David Montero. Zene: Christian Wibe. Szereplők: Noomi Rapace (Settman), Glenn Close (Cayman), Willem Dafoe (Terrence). Gyártó: Nexus Factory. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 123 perc.

Manapság a zsánerfilmrajongók többsége összeteszi a két kezét, ha eredeti forgatókönyvből készült műfaji produkció kerül moziba, az pedig már szinte gyanús, ha az alapötlet is jól hangzik, és a rendező is bizonyított már valamilyen kultuszfilmmel. A közeljövőben játszódó Hét nővér világának kormánya drasztikus születésszabályozással lép fel a túlnépesedéssel szemben, egy leleményes nagypapának azonban sikerül kicseleznie a rendszert: úgy rejti el a társadalom elől az ölébe pottyant hetesikreket, hogy csak egyenként engedi ki őket az utcára. A címszereplőknek (Noomi Rapace) egészen addig sikerül fenntartaniuk sajátos életmódjukat, amíg az egyikük el nem tűnik, így hatan kénytelenek nyomozásba kezdeni közös identitásuk álcája alatt.

Rokonszenvesen merész lépés egy alkotótól, ha teljesen hátat fordít korábban már tökélyre vitt megközelítésmódjának: a Náci zombikkal befutott Tommy Wirkola hatodik nagyjátékfilmjében karrierje során először mellőzi a humort, ugyanakkor a produkció egyetlen igazi rejtélye pont az, hogy miért a Botkin–Williamson duó forgatókönyve késztette a norvég rendezőt pálfordulásra. A disztópikus világot csak díszletnek használó krimi cselekményét még nagy jóindulattal sem lehetne szövevényesnek nevezni, és a papírnál is vékonyabb karakterek végképp egyértelműsítik, hogy csak hangzásra jó az alapötlet. Semmi sem tudja elterelni a figyelmet arról, hogy szimpla bérmunkát látunk, amelyben nyoma sincs a Wirkola korábbi munkáit jellemző szenvedélyességnek: a két hosszú óráig tartó produkcióban tényleg csak azok találhatnak örömet, akik odavannak Rapace látványáért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13454